Én pedig rohanok vele. Majd' egy hónapja nem hallattam magamról, pedig már nem foghatom rá a rengeteg munkára.
A mindennapjaim mostanában normális kerékvágásban telnek, a műszakjaink rövidebbek (4-6 óra) és kevesebb is (én ezen a héten csak 4-szer megyek). Kevesebb a vendég, kevesebb a tennivaló. A teraszt két hete bezártuk, néha csak lézengünk, olykor egyetlen vendégünk sincs, nyugisabb az élet. Mindennek ellenére (és kérlek emlékeztessetek majd erre nyáron), jobban élveztem a pörgést. Valami arany középút amúgy jó lenne, de azt hiszem, ez nem az a hely.
Minap, mikor dolgozni mentem, az alábbi bájos dekoráción akadt meg a szemem. Rögtön le is fotóztam nektek. Nem tudom, a képen mennyire kivehető, de gólya-pajtás a csőrében kék szalagot tart, ez utal a baba nemére. Olaszországban is volt valami hasonló, ott az ajtóra/kapura tűzött masnival tudatták a járókelőkkel, hogy kisbaba érkezett a családba. Szívmelengető szokás. :)
 |
| Kisfiúnk született! |
És ha már a madaraknál tartunk. Egy másik nap munkába menet, az alábbi tollas jószág nézett rám számonkérően, hogy miért is merészelem a járdát használni a híd azon oldalán, ahol ő éppen nézelődik. Nem vagyon nagy ornitológus, de ez talán egy daru? :)
És mivel tudom, hogy olvasóim között akadnak kacsa-szerető egyének is, a hétvégi sétám során készült képekből is álljon itt néhány nekik kedveskedve. :)
Az idő fantasztikus (amint látjátok is). Na de, körülbelül 3 napig iszonyú szél fújt itt, úgy egy hónappal ezelőtt. Bepánikolva a kis bőrdzsekimben rohantam valami melegebb kabátot venni (a télikabátomat kihoztam, de azt túl melegnek ítéltem még). Vettem is egy jó meleg (téli) kabátot. Nem ez volt a cél, de annyira fáztam és a kevésbé meleg annyira nem tűnt "szélhatlannak", hogy azt választottam. Elvégre nincs benne az alaptörvényben, hogy mindenkinek csak egy télikabátja lehet, na ugye! A "vadászat" során valami olyasmibe botlottam, amire igazán nem számítottam. Nem vagyok nagy autó rajongó, de kedves barátosném igazi nagy Ferrari fanatikus, szóval rögtön kaptam is elő a telefont és lőttem egy képet. Be kell valljam, nem ronda autó. :)
Szuper, kabát már van, jó meleg, de mit ér ha nincs hozzá megfelelő sál? Az élet úgy hozta, hogy erre nem kellett költenem. Hazafelé jövet találtam a "kicsikét". Elég masszív darab, amikor Gellértnek átküldtem az alábbi fotót büszkélkedve a kinccsel, megkérdezte, hogy mi ez, egy szőnyeg? :) Nem, ez egy gigászi sál, és nem csak széles és hosszú de jó vastag is. Szerintem csak extrém szeles ramaty időben fogom használni (egyszer már volt erre példa). Na de ahogy Gellért is megfogalmazta, mi a legszebb magyar szó? I N G Y E N. :-D
Végül az alábbi képpel búcsúzok tőletek. Ezt már nagyon régóta meg akartam mutatni, szerintem ez is zseniális találmány. Minden HÉV legelején és az utolsó kocsiban van ilyen "fülke". Az esetek többségében pedig az utasok tiszteletben tartják a funkciót. Én többnyire itt utazok. :)
Legyetek jók, vigyázzatok egymásra! Puszi, ölelés, nevetés! :)
