Boldog 3. születésnapot!

Ezzel a dallal kívánok nagyon boldog születésnapot kedvenc unokaöcsikémnek. Ügyesen a gyertya elfújásával és óvatosan a gyümölcslével!

Puszi, ölelés, nevetés! :)

Otthon

És az otthon, az ott-hon-t jelenti.

Sajnos idén Karácsonyra nem tudtam hazamenni. Igazából valószínűleg ki tudtam volna erőszakolni a kávézóból, de nem tettem. Azt hiszem nem lett volna igazságos a többiekkel sem, a kis családom pedig Karácsony után is ugyanúgy örült nekem (és én is nekik). :) December 30-án indultam útnak, aznap még egy nyüzsgő műszakt letoltam a kávézóban, aztán irány a reptér. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én már eléggé unom a repkedést, tény az útjaim 90%-át egyedül tettem meg eddig, szóval a biztonsági ellenőrzés után nagyjából 2 óra telefon nyomkodás és/vagy olvasgatás/nézelődés a megszokott program. Drága unokatesóm ugyan javasolt egy remek módot a "hasznosabb" időtöltésre, de ez alkalommal nem próbáltam ki, talán legközelebb.

Mident összevetve klassz volt otthon, nagyon jó volt látni és megölelgetni Titeket. Külön öröm volt, hogy keresztszüleimmel és egyik unokatesómmal is sikerült összehozni a találkát. Anyával megállapítottuk, hogy ebből rendszert kellene csinálni. Tényleg nagyon klassz volt. Leírhatatlan, hogy mekkora öröm volt látni Petit és Zsuzsit (persze, az aikidosokat is, de itt most az unokaöcsiről és -hugiról írok). Fantasztikus, hogy mennyit fejlődtek. Ők még olyan nagyon gyorsan változnak. Szuper volt újra tatamira lépni és megállapítani, hogy még nem sikerült mindent elfelejteni. És abszolút örömteli volt Anyával a kanapén heverészni és együtt reggelizni a napsütötte konyhában. Feltöltöttetek. Köszönöm Nektek!

Ennek ellenére nem volt rossz visszajönni. Sőt, igazán remek volt visszajönni. Nagyon furcsa, sokat olvastam erről az egészről mielőtt kiköltöztem, de valóban kívülálló lettem otthon. Még nem teljesen, de egyértelműen. Fogalmam sincs a napi poltikáról (nem követem nyomon), nem tudom éppen min fortyognak az otthoniak, nem hallottam az áremelésekről vagy arról, hogy mi a helyzet a vasárnapi nyitvatartással. Kíváncsian szemlélem életem folyását és erősen bízom benne, hogy jó úton vagyok.

És hogy hogyan tovább? Február közepén vizsgázunk dánból, ezúttal már egy komoly(abb) számonkérésre számíthatunk. Mivel a nyelvtanulás államilag támogatott, a minisztérium által megszabottaknak kell megfelelnünk ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk. Ha nem sikerül megfelelni a teszten, a jelenlegi modult kell ismételni (ami amúgy nem tragédia amúgy). Ma vettem át a "vaterán" leütött csodálatos angol-dán, dán-angol szótáraimat. A modul vizsgán csak nyomtatott szótárt lehet használni. Február elején kezdem a sulit is, izgat nagyon a dolog, reményeim szerint még többet fogok érteni a körülöttem zajló világból, és több válaszom lesz a miértekre is. A kávézóban is folytatom pályafutásomat részmunkaidőben, úgy fest, határozottan szeretnének megtartani, sőt tegnap megpendítette a "kisfőni", hogy lassan meg kellene tanulnom, hogyan kell zárni. Jókor találja ki, úgyis rengeteg szabadidőm lesz a jövőben. :) Szóval nincs okom panaszra, sok izgalmas kaland van kilátásban a közeljövőben is.

Ennyit mára drágáim. Köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy támogattok!

Vigyázzatok egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!