Egy boldog nap margójára

Igen, a múlt vasárnap, nem csak hogy örömteli, de boldog volt. Dolgoztam, de csak 4-ig. Fél ötre Sanaz odajött az étteremhez, megkávéztunk, én megebédeltem (napközben nem volt rá időm) és elindultunk valamerre.

Nem volt konkrét terv, csak mentünk valamerre és igazán jól mulattunk mindezen idő alatt. Bele"botlottunk" az alábbi szépségbe is. Különös vonzalmat érzek a csatornafedők iránt mióta Ödönöm van. :)

Beugrottunk a helyi plázába. Megállapítottuk, hogy "drága és ronda", de legalább meleg volt odabent. :) Kicsit túlzásnak éreztük a 400 koronás harisnyát (kb. 16.800 Ft). Tény és való, nagyon kellemes tapintása volt. Császkáltunk egy sort, aztán valamilyen úton módon a Tiger nevű boltban kötöttünk ki. Szerintem már említettem ezt a boltot, egyszerűen fantasztikus. Mindent megtalálsz ott amire csak szükséged van (és amire nincs, természetesen azt is). :) Ennek bizonyságául álljon itt néhány kép.

Persze nem üres kézzel távoztunk. De igyekeztünk a realitás talaján állva csak olyan dolgot venni, ami tényleg hasznos. Én egy mamusszal és egy fa tolltartóval gazdagítottam itteni használati tárgyaim számát, Sanaz egy kínai kenőcsöt vett (én is vettem még amikor kifordult a bokám, egész jó).

A vásárolgatás után a Rådhuspladsen-en kötöttünk ki. Egy srác gitározott és énekelt ott. Nagyon hangulatos volt (elég gyakori az ilyesmi itt). Meg is beszéltük Sanazzal, hogy egy sör társaságában leülünk kicsit a téren. Nagyon klassz volt, ott néztük végig a naplementét. Beszélgettünk sok mindenről, hogy miért vagyunk itt, hogy érezzük magunkat, hogyan tovább és miegymás. Annyira hihetetlennek éreztem ott és akkor, hogy itt lakok. Tényleg itt lakok. Elhatároztam, hogy kiköltözök és kiköltöztem. Egyedül. Hihetetlen... Az ehhez hasonló eszmefuttatásokat követően együtt haza HÉV-eztünk (Sanaz néhány megállóval odébb lakik, de ugyanazon a vonalon mint én). Sanazzal amúgy még a szendvicsbárban ismerkedtünk össze, már egyikünk sem dolgozik ott.

 

Az utolsó gondolatfonal jelen pillanatban kissé fájdalmas. Még hétfőn reggel készítettem ezt a képet Nørreport st.-ről. Ez a kép csak a tér egyik fele, a másik fele hasonlóan zsúfolt. Ennek a térnek a közelében dolgozok.

És hogy miért fájdalmas kissé? Tegnap estére ellopták a biciklimet a HÉV állomásról... Mondhatnám, hogy a "legjobb" időben, mert kevesebbet dolgozunk, tehát nem vagyok hulla fáradt és lassan itt lesz az ősz/tél, amikor amúgy sem tudom, mennyit használtam volna az esős-szeles időben. Ennek ellenére azért eléggé csalódtam az emberekben ismét. A csalódottságomat némileg enyhítette, hogy az otthonról hozott cuccok kipakolása során (csak most jutottam el idáig) megtaláltam a 3 tábla Boci csokit amit Anyu készített be az elhozandó cuccok közé.

Remélem, ti is jól vagytok! Puszi, ölelés, nevetés.

Vacsi

Megint én. Képzeljétek, már itthon vagyok! Sőt, már vagy két órája itthon vagyok, szóval pötyögök pár sort nektek.

Mint már értesültetek róla járok dán órára. A "padtársam" egy olasz lány, Valeria. Az első órán egymás mellé ültünk, aztán szép lassan fény derült az alábbi dolgokra. Valeria olasz, "global development" mesterképzésre jár, ezen belül főleg a környezetvédelmi vonal foglalkoztatja. Valeria vegetáriánus és jógázik. Szóval van néhány közös témánk. Úgy esett, hogy örömködtem neki múlthéten, hogy kivételesen nem dolgozok pénteken és milyen fantasztikus is ez szóval megejthetjük a már betervezett sörözős idegenvezetéses projektet (ugyanis idegenvezetőként dolgozott nyáron). Ebből a projektből végül egy vacsora lett, amit Valeria két barátnőjével töltöttünk (Veronicaval és hmmm... a német lány nevére nem emlékszem, de nagyon aranyos volt ő is).

Nézegettem az útvonaltervezőt, hogyan kellene megközelíteni a tetthelyet, de nem igazán találtam megfelelő tömegközlekedési alternatívát (a leggyorsabb lehetőség is 45 perc lett volna, a busz 30 percenként jár és nem jó rá a bérletem) így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, mennyi lenne biciklivel az út. 25 perc. Ekkor eldőlt a sorsom. Kicsit izgultam, hogy minden rendben fog-e menni, mert nem vagyok rutinos bicikliző és a kresz sincs a véremben, de jelentem, nem történt semmi gond. Benyomtam a GPS-t a telefonomon, a hátsó kosaramba bepakoltam a fűszeres rudacskákat és az (olasz) vörösbort amit a vacsira vettem és suhantam is. Nagyon pontos voltam, félre beszéltük meg az érkezést és 35-re ott is voltam. A történetnek annyi szépséghibája van, hogy a biciklimről elvitték az első lámpámat (így már csak macskaszem és mágneses villódzó van elöl), de majd pótolom. Szerencsére a hátsó lámpámat nem bántották. Tanulság: ha a városba mész, ami könnyen leszerelhető a biciklidről, szereld le magad.

Az este nagyon klassz volt, vacsi után sétáltunk kicsit a városban, egészen más szabadnaposként a pénteki nyüzsgés. :)

Na ennyi gondoltam mára. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Negyedév

Hú, így még többnek tűnik. Nem tudom, ti is így vagytok-e ezzel, de a negyedév sokkal hosszabbnak tűnik, mint a 3 hónap. Fura. Szóval igen, itt vagyok már több mint negyed éve. Itt valahogy gyorsabban telik az idő mint Olaszországban. Elnézéseteket kérem, hogy hanyagoltam a blogomat, de az elmúlt 2 hónapban cirka 400 órát dolgoztam, ez eléggé kimerített. A szezonnak vége, örülhetünk ha ezután meglesz a heti 37 óra (teljes munkaidő).

De hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben? Nézzük csak. Túl vagyok az első dán teszten (és az első modul első felén). Hétfőtől már büszke Modul 1.2-es leszek. :) Szerencsére elég sok lehetőségem van gyakorolni a tanultakat az étteremben, már ki tudom mondani a szívószál szót úgy, hogy a dánok is értsék, sőt tegnap rájöttem, hogy hogyan tudom megkérdezni, hogy kérnek-e tejet a kávéjukhoz a kedves vendégeink. Ezen kívül szuper-titkos projektem befejeződött. Ezúton is köszönöm nővérkémnek és családjának a szíves közreműködést. Hogy mi is volt a projekt tárgya? Születésnapi meglepetés voltam Anyunak. :) Úgy bizony. Szombat reggel egyszer csak betoppantam Petivel karöltve. Volt nagy öröm és boldogság. :)

A továbbiakban képes krónika stílusra váltok, ugyanis bár nem írtam nektek, akartam, így mindig csináltam fotót az aktuális mondandómról. Ezennel rátok zúdítom mindet. :)

Képzeljétek, a biciklim őrzött "parkolóban" áll. Sokáig csak egy őr volt, de már kettő van. Jó nagy kövér őrök.

Múltkor dán órára menet pedig felfedeztem, az alábbi képen látható "szerkezetet". Így még nagyobb élmény a kicsiknek a metrózás. Nagyon tetszik, ahogy a gyerekekhez viszonyulnak. Tudtátok, hogy itt még komolyabb probléma az elöregedő társadalom mint otthon? Őszintén szólva nem tűnt fel. Annyi kisbabás anyuka-apuka fordul meg nálunk, hogy öröm nézni. :) Na, de a fotó a metróról:

Hogy a következő kép miért kerül bele a blogomba, arra a megfejtéseket kommentben várom. :)

globalizáció

És végül had mutassam be új szobatársamat, Borzas Sándort. Tegnap kiabált át a szomszéd virágostól, hogy "Vigyél haza!". Így haza hoztam. :)

Ez a sorozat pedig nyelvtanulásom szerves részét képezi (nem mellesleg a fülembe jutott, hogy valaki szeretné nézni). Jó szórakozást! :)

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!

Tillykke med fødselsdagen

... avagy boldog születésnapot (és névnapot is persze) az én drága Anyukámnak! :)