Metró

Most rövid leszek, mert mindjárt indulok dolgozni.

Tegnap, mikor jöttem haza dán óráról bambultam kifele a fejemből és egyszer csak ismerős betűkombináción akadt meg a tekintetem: B U D A P E S T. Egy fiatal lány karkötőjén szerepelt ez a felirat és erős a gyanúm, hogy nem magyar volt, mivel dánul beszélt a (feltehetően) anyukájával. Gondolkodtam, hogy suttyomban lefényképezem, de csak egy megállót mentem és amúgy is eléggé tolakodónak éreztem volna. Viszont még régebben csináltam nektek egy videót a vezető nélküli metrózásról. :) Íme. Élőben nyilván sokkal mókásabb, de majd ha jöttök, kipróbálgatjuk. :)

Közben hazaértem a munkából és hihetetlen, de már harmadik műszakja csak 9 órát dolgozok. Nem találok szavakat! :) Majd holnap. Holnap péntek... 

Puszi, ölelés, nevetés!

Lemaradás

Drágáim, ezer bocsánat a hosszas hallgatásért, de hulla vagyok. Életem nagy részét a kávézóban töltöm, minden nap van némi mókázás, kis feszkó, finom ebédke és megszámlálhatatlanul sok "lille latte med double-shot for mig" (kávé nekem, a szerk.). Az elmúlt 4 hétben (nálunk 20-a a forduló nap) 197 órát és 15 percet dolgoztam. Igazából annyira nem sok (jó, persze az, de valaki sokkal többet dolgozik ennél), de engem nagyon lefáraszt. Anyával csicseregtünk róla, hogy miért is lehet ez. Kapásból egész nap angolul csevegek majd' mindenkivel. Persze igyekszem dánul is kommunikálni így a rendelések többségét már dánul veszem fel. A konyhában van egy fickó akivel olaszul is beszélgetek. Ja igen, a konyha. Szóval az ottani "kis" drágáim (törpe vagyok mellettük) nem beszélnek angolul, így az olyan extra rendeléseket, mint "burger savanyúság nélkül, extra paradicsommal, ketchup nélkül de dupla adag chilis majonézzel" dánul kell előadnom. Mókás szokott lenni, de egyre jobb vagyok. :) Már nem csak a svédeket értem, de a norvégokat is. Magyarként hihetetlen, hogy csupán azért mert tanulok egy nyelvet egy másikat is értegetek. (Oké, az olasz után annyira nem nagy meglepetés.) Ezen túlmenően ugye a 10-12 órás műszakokat lábon hordjuk ki, én nem dohányzok, szóval 15 percet ücsörgök amíg megebédelek, a többi jövés-menéssel telik el. Ha pedig ez nem lenne elég még be-bezavarnak az olyan tényezők is, hogy miközben épp egy rendelést viszek fel a gépbe, kikiabálnak a konyhából, hogy elkészült egy fogás, berohanok a konyhába, felszedem a kaját, kiszaladok vele a vendéghez, mosolyogva, türelmesen megvárom amíg szétég a kezem a nachostól szépen helyet csinál az okostelefonjai, cigarettái és egyéb kacatjai között a tányérnak, majd visszafelé még 3 asztaltól leszólítanak, "még egy ilyen sör, egy kis só és némi jég" hiányát jelezvén én pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy melyik asztal rendelését is hagytam félbe és melyik asztal milyen extra kívánságait kellene minél előbb teljesíteni. Nem panaszkodok, szeretem a multitaskingot, csak kellett némi idő mire rájöttem, hogy a napi 7 óra alvás nem elég ehhez, nyolccal már el lehet vegetálni, de az sem az igazi...

A hely ahol dolgozok

Elkezdtem a nyelvsulit is pontosan 15-én. Elég lassú (NAGYON), remélem a tanár bele fog lendülni. Eddig egy középiskolában olaszt tanított, mi vagyunk az első dán csoportja. Deja vu... -.- Ja igen, mondtam már, hogy tök ingyen van a tanfolyam? Azt is, hogy a könyv(ek) is? Sőt, tök szuper honlap is van, interaktív, tele hanganyaggal, nyelvtani magyarázattal, szószedettel stb? Nem tudom, otthon hogy megy ez, de úgy látom, hogy itt aki akarja, az megkapja a lehetőséget az integrálódáshoz. Persze nagyon nem egyszerű összeegyeztetni mindent mindennel, de semmi sem egyszerű sehol és soha. :)

Végre eljutottam edzésre is. A dojo gyönyörű, itt nézegethettek képeket róla. Az edzés is jó volt, végre találtam egy dojot, ahol tartanak reggeli edzést. Mindennek ellenére azt hiszem, egyelőre nem fogok edzésre járni. Pénteken látogattam meg a dojot, aznap csak délre mentem dolgozni (és éjfélig toltam a szekeret). Úgy vártam a mai pihenő napomat mint még soha. A hétvége mindig húzós a vendéglátóiparban... (Ipar? Hogy jön ide az ipar???) és egyelőre ennyi munka mellett nem fér bele. Egyszerűen nem elég ehhez a fizikai állóképességem (még). Talán majd amikor kevesebb a munka, de egyelőre sajnos nem. Addig marad a reggeli jóga...

Amúgy van biciklim, mondtam már? :) Szupergyönyörűségeskontrakirálynő! Versgo.

 

Legyetek jók drágáim! Puszi, ölelés, nevetés!

Valami készül...

Megkésett bejegyzés

Képzeljétek, egyben volt most három szabadnapom, szóval bekészítek nektek még egy bejegyzést. Az elkövetkezendő majd' 2 hónapban nem valószínű, hogy lesz ilyen. Szaladjunk is a dolgok elébe, miért is nem?

Az a fantörpikus helyzet ugyanis, hogy dán tanfolyam indul 15-én amire jelentkeztem és a suli azt írta, hogy felírtak a kurzusra, pont arra amit kinéztem, szóval ha minden igaz, 15-től megint dánul fogok tanulni. Azért vagyok egy kissé bizonytalan, mert egy korábbi levélben azt írta a nyelvsuli, hogy előbb az önkormányzattól meg kell kapja a fejpénzt  utánam (ez akár 30 nap is lehet) és majd csak utána ajánlanak kurzust, addig nem is keresnek, én hívjam nyugodtan őket, majd tájékoztatnak az aktuális helyzetről. Ennek kb 1,5-2 hete. Szóval a nyelvtanfolyam hétfőn és szerdán lesz, direkt jó késői időpontot választottam, hogy a munkával össze tudjam egyeztetni, 19:05-21:40-ig tartanak majd az órák. Ma beszéltem a főnökkel, hogy megkaphatom-e erre a két napra a legkorábbi műszakot, ez 10-től kezdődik és általában 6 felé már vége is. A főnök azt mondta, hogy erre a két napra ad szabadnapot, a többin meg majd dolgozok. Ám legyen. Pont most eszméltem rá, hogy végül is nem a szabadnapjaim miatt vagyok itt, hanem hogy dolgozzak és gyorsan megtanuljak dánul. Ha ennek ez az ára, ám legyen. A tanfolyam szeptember 21-ig tart, szóval bő egy hónapot kell végig tolnom így, ilyen szemszögből pedig már nem is olyan vészes.

De nem erről akartam írni. :) Hanem arról, hogy van szekrényem! Bizony. :) Nagyban megkönnyíti az itthoni rendtartást a jószág. Nem egy szépség és nem hiszem, hogy nagyon tartós lesz, de kezdetnek tökéletes. Még múltkor, mikor Roskildébe mentem Gellérthez, másnap mentem el az IKEA-ba, ugyanis legolcsóbban úgy jöttem ki a vonatjeggyel, hogy 24 órás jegyet vettem 8 zónára. Az IKEA-ba elmenni és visszajönni 90 korona lett volna (a 24 órás jegy volt 130 dkk), szóval a roskildei vigasságot követő reggelen korán felkeltem, odamentem nyitásra, és mire lejárt a 24 órás jegyem érvényessége, már itthon szereltem a szekrénykémet. :) Micsoda jól kifundált terv. :)

Előtte.

De hogy miért is kellett a szekrény? Igazából mindent el tudtam pakolni, mert volt a szobában két komód, egy hatalmas ágynemű tartó meg egy kis asztalka, de egyszerűen nem találtam a praktikus elrendezés mikéntjét. Mindenem szanaszét hányódott, megőrültem, hogy folyamatosan rendetlenség van, maga a rend csinálás pedig "órákig" tart. (Elég kevés cuccot hoztam, nyilván nem tart órákig, de na.) Szóval láthatjátok, hogyan nézett ki a szobám... És láss csodát, egy szekrénnyel minden problémám megoldódott. :) Bárcsak mindent ilyen egyszerűen orvosolni lehetne...

Utána.

Szerintem jól észlelhető a különbség. :) Na ennyit mostanra, holnaptól megint tolom a szekeret, a héten már nincs szabadnapom, a jövőhetet majd még meglátjuk. :)

Addig is, puszi, ölelés, nevetés! :)

Meglepetés

Azt hiszem, egy ideig megint nem fogok tudni írni nektek, ezért bekészítek egy újabb bejegyzést. Egy egészen rövidet.

Tegnap megint Gellérttel csavarogtunk, most ő jött hozzám. Hezitáltam, hogy lemondom az egész mókát, mert nagyon fáradt voltam, de Gellért felvilágosított róla, hogy nincs kizárva, hogy ez az utolsó szabad hétvégém amikor még szép az idő. Igaza van! Szóval ezúttal Christianiaba vetett az utunk. Biztosan hallottatok már róla, ha nem, itt megnézhettek róla egy kisfilmet. Amolyan hippi falva, non stop fesztivál hangulattal. Mint utóbb kiderült, a nyári szezonban minden vasárnap koncert van. Tegnap egy grönlandi banda lépett fel. Sosem gondoltam volna, hogy fogok grönlandi beszédet/éneket hallani, de tegnap ez is megtörtént. Nekem nagyon tetszett a zene, ezért is hoztam el nektek. Foglaljon helyet itt egy grönlandi és egy angol nyelvű dal. Örülök, hogy megoszthatom veletek. :)

Fejlemények

Dolgosan telnek a napjaim. Sokszor még a szabadnapjaim is. :) Ennek viszont megvan az eredménye. Jelen esetben eme gyönyörűségek:

Mit is láttok? Legalul a sárga kártyámat (sundhedskort), ezáltal lettem jogosult a dán egészségügyi alapellátásokra, az ingyenes nyelvtanulásra, ezen a kártyán szerepel a CPR számom (erről már sokat hallhattatok tőlem), ami ahhoz kell, hogy bankszámlát nyissak, könyvtárba iratkozzak és sok esetben a munkavállalást is elősegíti. Ez által a kis kártyácska által "bekerültem" a rendszerbe. Ez olyasmi, mint otthon a szig. szám. A kis kék az a bankkártyám, aminek szerencsésen elrontottam az aktivációját, szóval ma volt még egy köröm a bankban, hogy elsimítsuk ezt a malőrt, elvileg aktiválták a kis drágát, a napokban kipróbálom. A következő kártyácska az ún. NEM-ID kódkártyám. Sorszámozott kódokat tartalmaz, amik pl. a netbankba való belépéshez vagy a személyi jövedelemadómmal kapcsolatos on-line ügyintézéshez kellenek. Miután megadtad a felhasználónevedet és a jelszavadat, a rendszer kéri az x. sorszámhoz tartozó kódot, te pedig beírod. Elég jó kis találmány. :) A rendszer figyeli, hogy mág hány kódod van és automatikusan kiküldi a következő kártyát amikor eléred az alsó limitet. A Donorkort-ot a sárga kártyával együtt kaptam. Ezen a kis kártyán lehet nyilatkozni arról, hogy halálod esetén felajánlod-e a szerveidet és ha igen, milyen keretek között.

Már amikor először voltam a bankban akkor is csináltam képet a kis meglovagolandó jószágokról, de a telefonom SD-kártyája vagy az olvasó rosszalkodott, minden elveszett az SD-kártyámról, de ma, ma megint ott voltam (lehet ezért rontottam el az aktivációt tudat alatt?). Szóval naná, hogy ezeket meglátva unokaöcsi jutott eszembe, aki tejbe tök arccal lovagolja meg mindkettőt egymás után. :)

Ám a metró is elég menő. Itt sincs metróvezető, de itt a metróvezető fülkéjét is eltávolították a kocsikról. Ma direkt előre ültem, hogy tudjak fotózni nektek. Íme:

Menetirány.

Szóval az hagyján, hogy nincs metróvezető fülke és olyan, mint amikor a hullámvasút hullámmentes szakaszán megyünk, de a megállók biztonsági üveggel vannak ellátva. A kocsi pontosan oda áll be, ahol a biztonsági üveg ajtaja is van és csak azután nyílik ki, hogy a metró ajtaja nyílni kezd. Nem tudom, mennyi baleset vagy öngyilkosság volt itt ezelőtt, de biztos vagyok benne, hogy ezután a kialakítás után drasztikusan csökkent az ilyen jellegű halálozások száma.

Ezt pedig a minap boltba menve vettem észre. Nevessetek ki, de én ennél szebb csatornafedőt még sosem láttam. Kár, hogy Ödön nem volt velem, ő ugyanis rajong a kerek dolgokért, így a csatornatetőkért is. És hogy ki is Ödön? Aki nem ismerné rövidke bemutatkozás olvashat róla itt. Mert nem én vagyok az egyetlen a családban, aki valaha "tollat" ragadott. :)

Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)