Lemaradás

Drágáim, ezer bocsánat a hosszas hallgatásért, de hulla vagyok. Életem nagy részét a kávézóban töltöm, minden nap van némi mókázás, kis feszkó, finom ebédke és megszámlálhatatlanul sok "lille latte med double-shot for mig" (kávé nekem, a szerk.). Az elmúlt 4 hétben (nálunk 20-a a forduló nap) 197 órát és 15 percet dolgoztam. Igazából annyira nem sok (jó, persze az, de valaki sokkal többet dolgozik ennél), de engem nagyon lefáraszt. Anyával csicseregtünk róla, hogy miért is lehet ez. Kapásból egész nap angolul csevegek majd' mindenkivel. Persze igyekszem dánul is kommunikálni így a rendelések többségét már dánul veszem fel. A konyhában van egy fickó akivel olaszul is beszélgetek. Ja igen, a konyha. Szóval az ottani "kis" drágáim (törpe vagyok mellettük) nem beszélnek angolul, így az olyan extra rendeléseket, mint "burger savanyúság nélkül, extra paradicsommal, ketchup nélkül de dupla adag chilis majonézzel" dánul kell előadnom. Mókás szokott lenni, de egyre jobb vagyok. :) Már nem csak a svédeket értem, de a norvégokat is. Magyarként hihetetlen, hogy csupán azért mert tanulok egy nyelvet egy másikat is értegetek. (Oké, az olasz után annyira nem nagy meglepetés.) Ezen túlmenően ugye a 10-12 órás műszakokat lábon hordjuk ki, én nem dohányzok, szóval 15 percet ücsörgök amíg megebédelek, a többi jövés-menéssel telik el. Ha pedig ez nem lenne elég még be-bezavarnak az olyan tényezők is, hogy miközben épp egy rendelést viszek fel a gépbe, kikiabálnak a konyhából, hogy elkészült egy fogás, berohanok a konyhába, felszedem a kaját, kiszaladok vele a vendéghez, mosolyogva, türelmesen megvárom amíg szétég a kezem a nachostól szépen helyet csinál az okostelefonjai, cigarettái és egyéb kacatjai között a tányérnak, majd visszafelé még 3 asztaltól leszólítanak, "még egy ilyen sör, egy kis só és némi jég" hiányát jelezvén én pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy melyik asztal rendelését is hagytam félbe és melyik asztal milyen extra kívánságait kellene minél előbb teljesíteni. Nem panaszkodok, szeretem a multitaskingot, csak kellett némi idő mire rájöttem, hogy a napi 7 óra alvás nem elég ehhez, nyolccal már el lehet vegetálni, de az sem az igazi...

A hely ahol dolgozok

Elkezdtem a nyelvsulit is pontosan 15-én. Elég lassú (NAGYON), remélem a tanár bele fog lendülni. Eddig egy középiskolában olaszt tanított, mi vagyunk az első dán csoportja. Deja vu... -.- Ja igen, mondtam már, hogy tök ingyen van a tanfolyam? Azt is, hogy a könyv(ek) is? Sőt, tök szuper honlap is van, interaktív, tele hanganyaggal, nyelvtani magyarázattal, szószedettel stb? Nem tudom, otthon hogy megy ez, de úgy látom, hogy itt aki akarja, az megkapja a lehetőséget az integrálódáshoz. Persze nagyon nem egyszerű összeegyeztetni mindent mindennel, de semmi sem egyszerű sehol és soha. :)

Végre eljutottam edzésre is. A dojo gyönyörű, itt nézegethettek képeket róla. Az edzés is jó volt, végre találtam egy dojot, ahol tartanak reggeli edzést. Mindennek ellenére azt hiszem, egyelőre nem fogok edzésre járni. Pénteken látogattam meg a dojot, aznap csak délre mentem dolgozni (és éjfélig toltam a szekeret). Úgy vártam a mai pihenő napomat mint még soha. A hétvége mindig húzós a vendéglátóiparban... (Ipar? Hogy jön ide az ipar???) és egyelőre ennyi munka mellett nem fér bele. Egyszerűen nem elég ehhez a fizikai állóképességem (még). Talán majd amikor kevesebb a munka, de egyelőre sajnos nem. Addig marad a reggeli jóga...

Amúgy van biciklim, mondtam már? :) Szupergyönyörűségeskontrakirálynő! Versgo.

 

Legyetek jók drágáim! Puszi, ölelés, nevetés!