Unalmas hétköznapok

Nyilván ez azért nem teljesen helytálló. Minden nap egy kicsit más (és egyelőre minden nap egy kicsit rövidebb mint az előző).

A kávézóban már (általában) nem szakadunk bele a munkába, bár ami azt illeti az ünnepek közeledtével eléggé megugrott a betérő vendégek száma. Ezzel önmagában nem lenne gond, sőt! De valaki elárulhatná nekem, hogy miért van az, hogy 1,5 órán keresztül nézzük egymást a kollégával, mert egyetlen vendégünk nincs, aztán a semmiből megjelenik egy csomó ember és hirtelen lesz 8-10 új asztalunk. Ugyanez a távozásra is érvényes, mindenki nyugodtan ücsörög, aztán valami miatt mindenki egyszerre érzi szükségét annak, hogy fizessen és elhagyja a tetthelyet. Teljesen mindegy hogy ebédidő van-e vagy félhárom, valahogy a csordaszellem nagyon mélyen gyökerezik az emberekben. Imádott Brian kollégámnak köszönhetően amúgy a kávézónk is ünnepi hangulatot áraszt, díszek, világító rénszarvasok, fagyöngy, minden ami giccs. :) De legalább ott. Itthon nem viszem túlzásba a karácsonyi készülődést. :)

Örömmel jelentem, sikeresen átkerültem egy másik dán csoportba, ez pont a régebbi csoportom előtt van, szóval most 16:15-18:50-ig van órám, így kényelmesen be tudok vásárolni dán óra után és simán hazaérek, míg a régi csoportom még okosodik. Nem mindegy. A mostani csoporttársak is nagyon aranyosak, azt hiszem, ez erősebb csoport, kevésbé is fáradtak a srácok és az sem mindegy, hogy német vagy holland anyanyelvi háttérrel áll neki valaki a dánnak vagy kínaival. A tanár ugyanaz, elég jól belejött az okosításunkba, de még tudunk olyat kérdezni, aminek utána kell néznie. :)

Sikerült eléggé lefoglalnom magam az utóbbi időben (mint észrevettétek). Ez annak tudható be, hogy mindenféle titkos projekten dolgoztam, aminek jelentem, meglett az eredménye. FELVETTEK! :) Megint. Tudom, már-már nevetségesen hangzik, hogy megint iskolás leszek, de hosszú távon (akár itt, akár otthon) jobban járok vele, ha az szerepel az önéletrajzomban, hogy tanultam (nem utolsó sorban elsajátítom egy új tudományág alapjait), mint azzal, hogy x időn keresztül egy kávézóban dolgoztam. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnék előrébb jutni és ez tűnik a legreálisabbnak. És hogy mit fogok tanulni? Marketing Managementet (lehet hasat fogva nevetni, én és a marketing). Akit érdekel, annak majd elmesélem miért és hogyan jött az ötlet és mi miatt gondolom azt, hogy igenis működhet. Szóval, most épp örülök magamnak, mert megint sikerült elérni amit akartam. Ez mindig feltölt.

A Karácsony hangulatának idén sem sikerült még elérnie (annak ellenére, hogy a kávézóban elég gyakran csendülnek fel a jól ismert geil karácsonyi zenék, amitől a frász tör ki). Az emberek itt is megőrültek, vásárlási láz, stb. A város amúgy csinoska, sok a fény, de a kedvencem mégis Nisse. Ez a kedves kis kobold, ami olyan sok kirakatból figyel. :) Ezzel kívánok nektek szép hétvégét! Köszönöm a sok névnapi köszöntést és az érdeklődő üzeneteket hogylétem felől. :)

Puszi, ölelés, nevetés!

Rohan az idő

Én pedig rohanok vele. Majd' egy hónapja nem hallattam magamról, pedig már nem foghatom rá a rengeteg munkára.

A mindennapjaim mostanában normális kerékvágásban telnek, a műszakjaink rövidebbek (4-6 óra) és kevesebb is (én ezen a héten csak 4-szer megyek). Kevesebb a vendég, kevesebb a tennivaló. A teraszt két hete bezártuk, néha csak lézengünk, olykor egyetlen vendégünk sincs, nyugisabb az élet. Mindennek ellenére (és kérlek emlékeztessetek majd erre nyáron), jobban élveztem a pörgést. Valami arany középút amúgy jó lenne, de azt hiszem, ez nem az a hely.

Minap, mikor dolgozni mentem, az alábbi bájos dekoráción akadt meg a szemem. Rögtön le is fotóztam nektek. Nem tudom, a képen mennyire kivehető, de gólya-pajtás a csőrében kék szalagot tart, ez utal a baba nemére. Olaszországban is volt valami hasonló, ott az ajtóra/kapura tűzött masnival tudatták a járókelőkkel, hogy kisbaba érkezett a családba. Szívmelengető szokás. :) 

Kisfiúnk született!

És ha már a madaraknál tartunk. Egy másik nap munkába menet, az alábbi tollas jószág nézett rám számonkérően, hogy miért is merészelem a járdát használni a híd azon oldalán, ahol ő éppen nézelődik. Nem vagyon nagy ornitológus, de ez talán egy daru? :)

És mivel tudom, hogy olvasóim között akadnak kacsa-szerető egyének is, a hétvégi sétám során készült képekből is álljon itt néhány nekik kedveskedve. :)

Az idő fantasztikus (amint látjátok is). Na de, körülbelül 3 napig iszonyú szél fújt itt, úgy egy hónappal ezelőtt. Bepánikolva a kis bőrdzsekimben rohantam valami melegebb kabátot venni (a télikabátomat kihoztam, de azt túl melegnek ítéltem még). Vettem is egy jó meleg (téli) kabátot. Nem ez volt a cél, de annyira fáztam és a kevésbé meleg annyira nem tűnt "szélhatlannak", hogy azt választottam. Elvégre nincs benne az alaptörvényben, hogy mindenkinek csak egy télikabátja lehet, na ugye! A "vadászat" során valami olyasmibe botlottam, amire igazán nem számítottam. Nem vagyok nagy autó rajongó, de kedves barátosném igazi nagy Ferrari fanatikus, szóval rögtön kaptam is elő a telefont és lőttem egy képet. Be kell valljam, nem ronda autó. :)

Szuper, kabát már van, jó meleg, de mit ér ha nincs hozzá megfelelő sál? Az élet úgy hozta, hogy erre nem kellett költenem. Hazafelé jövet találtam a "kicsikét". Elég masszív darab, amikor Gellértnek átküldtem az alábbi fotót büszkélkedve a kinccsel, megkérdezte, hogy mi ez, egy szőnyeg? :) Nem, ez egy gigászi sál, és nem csak széles és hosszú de jó vastag is. Szerintem csak extrém szeles ramaty időben fogom használni (egyszer már volt erre példa). Na de ahogy Gellért is megfogalmazta, mi a legszebb magyar szó? I N G Y E N. :-D

Végül az alábbi képpel búcsúzok tőletek. Ezt már nagyon régóta meg akartam mutatni, szerintem ez is zseniális találmány. Minden HÉV legelején és az utolsó kocsiban van ilyen "fülke". Az esetek többségében pedig az utasok tiszteletben tartják a funkciót. Én többnyire itt utazok. :)

Időről időre úgy érzem, hogy Dánia fényévekkel előttünk jár...

Legyetek jók, vigyázzatok egymásra! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Könyvtárban voltam

Az utóbbi néhány hétben úgy alakult a beosztásom, hogy munka után mentem dán órára. Előfordult azonban, hogy több óra szabadidőm akadt e két tevékenység között, így úgy döntöttem, beülök a könyvtárba. Erről szóla eme bejegyzés ma.

A könyvtár kb 5 percnyire van a munkahelyemtől. Nagyon szeretem a teret, ahol a kávézónk van, szerintem mindannyiótoknak áradoztam már róla. Most mutatok képet is róla. Nem is értem, eddig miért nem tettem. :)

A könyvtár épülete elsőre nem ragadott magával. Csinos-csinos, de semmi extra...

... aztán beléptem (igen, rögtön a 4. emeletre érkeztem) és leesett az állam. Ezek a skandinávok szeretik a teret. :)

Fantasztikus! A földszinten van egy kávézó és előadó terem az emeleten pedig ügyfélszolgálat várja a tanácstalan látogatókat. A kölcsönzés önkiszolgáló, még nem tudom pontosan, hogyan működik. Kell hozzá a személyi kártya, azt kell becsipogtatni és a könyveken található vonalkódokat. Arra még nem jöttem rá, hogy a visszavitt könyveket hova kell lepakolni, de egyelőre még nem napirendi pont ennek a feltárása. A könyvtárban nem csak olvasgatni, hanem zenélni is lehet (fejhallgatóval). Ezt hivatott dokumentálni az alábbi kép.

A gyerekosztály pedig igazán gyerekbarát. Megannyi kis leülős fészek, sok-sok kifeküdt baba, autó, zsámolyok, minden mi szem-szájnak ingere. Igazán izgalmas környezet a kicsiknek. :)

A jövőben itt tervezem elütni a nyelvóráim előtti holtidőt. (Mármint a könyvtárban, nem a szűken értelmezett gyerekosztályon. :)) Van néhány számítógép is, szóval még ha úgy adódik önéletrajzokat és motivációs leveleket is tudok írogatni (ha akad szabad gép), de érdekes olvasnivalóban sincs hiány és a dán könyvem is nálam lesz ha minden kötél szakad. :)

Remélem élveztétek az idegenvezetést. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés!

Egy boldog nap margójára

Igen, a múlt vasárnap, nem csak hogy örömteli, de boldog volt. Dolgoztam, de csak 4-ig. Fél ötre Sanaz odajött az étteremhez, megkávéztunk, én megebédeltem (napközben nem volt rá időm) és elindultunk valamerre.

Nem volt konkrét terv, csak mentünk valamerre és igazán jól mulattunk mindezen idő alatt. Bele"botlottunk" az alábbi szépségbe is. Különös vonzalmat érzek a csatornafedők iránt mióta Ödönöm van. :)

Beugrottunk a helyi plázába. Megállapítottuk, hogy "drága és ronda", de legalább meleg volt odabent. :) Kicsit túlzásnak éreztük a 400 koronás harisnyát (kb. 16.800 Ft). Tény és való, nagyon kellemes tapintása volt. Császkáltunk egy sort, aztán valamilyen úton módon a Tiger nevű boltban kötöttünk ki. Szerintem már említettem ezt a boltot, egyszerűen fantasztikus. Mindent megtalálsz ott amire csak szükséged van (és amire nincs, természetesen azt is). :) Ennek bizonyságául álljon itt néhány kép.

Persze nem üres kézzel távoztunk. De igyekeztünk a realitás talaján állva csak olyan dolgot venni, ami tényleg hasznos. Én egy mamusszal és egy fa tolltartóval gazdagítottam itteni használati tárgyaim számát, Sanaz egy kínai kenőcsöt vett (én is vettem még amikor kifordult a bokám, egész jó).

A vásárolgatás után a Rådhuspladsen-en kötöttünk ki. Egy srác gitározott és énekelt ott. Nagyon hangulatos volt (elég gyakori az ilyesmi itt). Meg is beszéltük Sanazzal, hogy egy sör társaságában leülünk kicsit a téren. Nagyon klassz volt, ott néztük végig a naplementét. Beszélgettünk sok mindenről, hogy miért vagyunk itt, hogy érezzük magunkat, hogyan tovább és miegymás. Annyira hihetetlennek éreztem ott és akkor, hogy itt lakok. Tényleg itt lakok. Elhatároztam, hogy kiköltözök és kiköltöztem. Egyedül. Hihetetlen... Az ehhez hasonló eszmefuttatásokat követően együtt haza HÉV-eztünk (Sanaz néhány megállóval odébb lakik, de ugyanazon a vonalon mint én). Sanazzal amúgy még a szendvicsbárban ismerkedtünk össze, már egyikünk sem dolgozik ott.

 

Az utolsó gondolatfonal jelen pillanatban kissé fájdalmas. Még hétfőn reggel készítettem ezt a képet Nørreport st.-ről. Ez a kép csak a tér egyik fele, a másik fele hasonlóan zsúfolt. Ennek a térnek a közelében dolgozok.

És hogy miért fájdalmas kissé? Tegnap estére ellopták a biciklimet a HÉV állomásról... Mondhatnám, hogy a "legjobb" időben, mert kevesebbet dolgozunk, tehát nem vagyok hulla fáradt és lassan itt lesz az ősz/tél, amikor amúgy sem tudom, mennyit használtam volna az esős-szeles időben. Ennek ellenére azért eléggé csalódtam az emberekben ismét. A csalódottságomat némileg enyhítette, hogy az otthonról hozott cuccok kipakolása során (csak most jutottam el idáig) megtaláltam a 3 tábla Boci csokit amit Anyu készített be az elhozandó cuccok közé.

Remélem, ti is jól vagytok! Puszi, ölelés, nevetés.

Vacsi

Megint én. Képzeljétek, már itthon vagyok! Sőt, már vagy két órája itthon vagyok, szóval pötyögök pár sort nektek.

Mint már értesültetek róla járok dán órára. A "padtársam" egy olasz lány, Valeria. Az első órán egymás mellé ültünk, aztán szép lassan fény derült az alábbi dolgokra. Valeria olasz, "global development" mesterképzésre jár, ezen belül főleg a környezetvédelmi vonal foglalkoztatja. Valeria vegetáriánus és jógázik. Szóval van néhány közös témánk. Úgy esett, hogy örömködtem neki múlthéten, hogy kivételesen nem dolgozok pénteken és milyen fantasztikus is ez szóval megejthetjük a már betervezett sörözős idegenvezetéses projektet (ugyanis idegenvezetőként dolgozott nyáron). Ebből a projektből végül egy vacsora lett, amit Valeria két barátnőjével töltöttünk (Veronicaval és hmmm... a német lány nevére nem emlékszem, de nagyon aranyos volt ő is).

Nézegettem az útvonaltervezőt, hogyan kellene megközelíteni a tetthelyet, de nem igazán találtam megfelelő tömegközlekedési alternatívát (a leggyorsabb lehetőség is 45 perc lett volna, a busz 30 percenként jár és nem jó rá a bérletem) így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, mennyi lenne biciklivel az út. 25 perc. Ekkor eldőlt a sorsom. Kicsit izgultam, hogy minden rendben fog-e menni, mert nem vagyok rutinos bicikliző és a kresz sincs a véremben, de jelentem, nem történt semmi gond. Benyomtam a GPS-t a telefonomon, a hátsó kosaramba bepakoltam a fűszeres rudacskákat és az (olasz) vörösbort amit a vacsira vettem és suhantam is. Nagyon pontos voltam, félre beszéltük meg az érkezést és 35-re ott is voltam. A történetnek annyi szépséghibája van, hogy a biciklimről elvitték az első lámpámat (így már csak macskaszem és mágneses villódzó van elöl), de majd pótolom. Szerencsére a hátsó lámpámat nem bántották. Tanulság: ha a városba mész, ami könnyen leszerelhető a biciklidről, szereld le magad.

Az este nagyon klassz volt, vacsi után sétáltunk kicsit a városban, egészen más szabadnaposként a pénteki nyüzsgés. :)

Na ennyi gondoltam mára. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Negyedév

Hú, így még többnek tűnik. Nem tudom, ti is így vagytok-e ezzel, de a negyedév sokkal hosszabbnak tűnik, mint a 3 hónap. Fura. Szóval igen, itt vagyok már több mint negyed éve. Itt valahogy gyorsabban telik az idő mint Olaszországban. Elnézéseteket kérem, hogy hanyagoltam a blogomat, de az elmúlt 2 hónapban cirka 400 órát dolgoztam, ez eléggé kimerített. A szezonnak vége, örülhetünk ha ezután meglesz a heti 37 óra (teljes munkaidő).

De hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben? Nézzük csak. Túl vagyok az első dán teszten (és az első modul első felén). Hétfőtől már büszke Modul 1.2-es leszek. :) Szerencsére elég sok lehetőségem van gyakorolni a tanultakat az étteremben, már ki tudom mondani a szívószál szót úgy, hogy a dánok is értsék, sőt tegnap rájöttem, hogy hogyan tudom megkérdezni, hogy kérnek-e tejet a kávéjukhoz a kedves vendégeink. Ezen kívül szuper-titkos projektem befejeződött. Ezúton is köszönöm nővérkémnek és családjának a szíves közreműködést. Hogy mi is volt a projekt tárgya? Születésnapi meglepetés voltam Anyunak. :) Úgy bizony. Szombat reggel egyszer csak betoppantam Petivel karöltve. Volt nagy öröm és boldogság. :)

A továbbiakban képes krónika stílusra váltok, ugyanis bár nem írtam nektek, akartam, így mindig csináltam fotót az aktuális mondandómról. Ezennel rátok zúdítom mindet. :)

Képzeljétek, a biciklim őrzött "parkolóban" áll. Sokáig csak egy őr volt, de már kettő van. Jó nagy kövér őrök.

Múltkor dán órára menet pedig felfedeztem, az alábbi képen látható "szerkezetet". Így még nagyobb élmény a kicsiknek a metrózás. Nagyon tetszik, ahogy a gyerekekhez viszonyulnak. Tudtátok, hogy itt még komolyabb probléma az elöregedő társadalom mint otthon? Őszintén szólva nem tűnt fel. Annyi kisbabás anyuka-apuka fordul meg nálunk, hogy öröm nézni. :) Na, de a fotó a metróról:

Hogy a következő kép miért kerül bele a blogomba, arra a megfejtéseket kommentben várom. :)

globalizáció

És végül had mutassam be új szobatársamat, Borzas Sándort. Tegnap kiabált át a szomszéd virágostól, hogy "Vigyél haza!". Így haza hoztam. :)

Ez a sorozat pedig nyelvtanulásom szerves részét képezi (nem mellesleg a fülembe jutott, hogy valaki szeretné nézni). Jó szórakozást! :)

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!

Tillykke med fødselsdagen

... avagy boldog születésnapot (és névnapot is persze) az én drága Anyukámnak! :)

Metró

Most rövid leszek, mert mindjárt indulok dolgozni.

Tegnap, mikor jöttem haza dán óráról bambultam kifele a fejemből és egyszer csak ismerős betűkombináción akadt meg a tekintetem: B U D A P E S T. Egy fiatal lány karkötőjén szerepelt ez a felirat és erős a gyanúm, hogy nem magyar volt, mivel dánul beszélt a (feltehetően) anyukájával. Gondolkodtam, hogy suttyomban lefényképezem, de csak egy megállót mentem és amúgy is eléggé tolakodónak éreztem volna. Viszont még régebben csináltam nektek egy videót a vezető nélküli metrózásról. :) Íme. Élőben nyilván sokkal mókásabb, de majd ha jöttök, kipróbálgatjuk. :)

Közben hazaértem a munkából és hihetetlen, de már harmadik műszakja csak 9 órát dolgozok. Nem találok szavakat! :) Majd holnap. Holnap péntek... 

Puszi, ölelés, nevetés!

Lemaradás

Drágáim, ezer bocsánat a hosszas hallgatásért, de hulla vagyok. Életem nagy részét a kávézóban töltöm, minden nap van némi mókázás, kis feszkó, finom ebédke és megszámlálhatatlanul sok "lille latte med double-shot for mig" (kávé nekem, a szerk.). Az elmúlt 4 hétben (nálunk 20-a a forduló nap) 197 órát és 15 percet dolgoztam. Igazából annyira nem sok (jó, persze az, de valaki sokkal többet dolgozik ennél), de engem nagyon lefáraszt. Anyával csicseregtünk róla, hogy miért is lehet ez. Kapásból egész nap angolul csevegek majd' mindenkivel. Persze igyekszem dánul is kommunikálni így a rendelések többségét már dánul veszem fel. A konyhában van egy fickó akivel olaszul is beszélgetek. Ja igen, a konyha. Szóval az ottani "kis" drágáim (törpe vagyok mellettük) nem beszélnek angolul, így az olyan extra rendeléseket, mint "burger savanyúság nélkül, extra paradicsommal, ketchup nélkül de dupla adag chilis majonézzel" dánul kell előadnom. Mókás szokott lenni, de egyre jobb vagyok. :) Már nem csak a svédeket értem, de a norvégokat is. Magyarként hihetetlen, hogy csupán azért mert tanulok egy nyelvet egy másikat is értegetek. (Oké, az olasz után annyira nem nagy meglepetés.) Ezen túlmenően ugye a 10-12 órás műszakokat lábon hordjuk ki, én nem dohányzok, szóval 15 percet ücsörgök amíg megebédelek, a többi jövés-menéssel telik el. Ha pedig ez nem lenne elég még be-bezavarnak az olyan tényezők is, hogy miközben épp egy rendelést viszek fel a gépbe, kikiabálnak a konyhából, hogy elkészült egy fogás, berohanok a konyhába, felszedem a kaját, kiszaladok vele a vendéghez, mosolyogva, türelmesen megvárom amíg szétég a kezem a nachostól szépen helyet csinál az okostelefonjai, cigarettái és egyéb kacatjai között a tányérnak, majd visszafelé még 3 asztaltól leszólítanak, "még egy ilyen sör, egy kis só és némi jég" hiányát jelezvén én pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy melyik asztal rendelését is hagytam félbe és melyik asztal milyen extra kívánságait kellene minél előbb teljesíteni. Nem panaszkodok, szeretem a multitaskingot, csak kellett némi idő mire rájöttem, hogy a napi 7 óra alvás nem elég ehhez, nyolccal már el lehet vegetálni, de az sem az igazi...

A hely ahol dolgozok

Elkezdtem a nyelvsulit is pontosan 15-én. Elég lassú (NAGYON), remélem a tanár bele fog lendülni. Eddig egy középiskolában olaszt tanított, mi vagyunk az első dán csoportja. Deja vu... -.- Ja igen, mondtam már, hogy tök ingyen van a tanfolyam? Azt is, hogy a könyv(ek) is? Sőt, tök szuper honlap is van, interaktív, tele hanganyaggal, nyelvtani magyarázattal, szószedettel stb? Nem tudom, otthon hogy megy ez, de úgy látom, hogy itt aki akarja, az megkapja a lehetőséget az integrálódáshoz. Persze nagyon nem egyszerű összeegyeztetni mindent mindennel, de semmi sem egyszerű sehol és soha. :)

Végre eljutottam edzésre is. A dojo gyönyörű, itt nézegethettek képeket róla. Az edzés is jó volt, végre találtam egy dojot, ahol tartanak reggeli edzést. Mindennek ellenére azt hiszem, egyelőre nem fogok edzésre járni. Pénteken látogattam meg a dojot, aznap csak délre mentem dolgozni (és éjfélig toltam a szekeret). Úgy vártam a mai pihenő napomat mint még soha. A hétvége mindig húzós a vendéglátóiparban... (Ipar? Hogy jön ide az ipar???) és egyelőre ennyi munka mellett nem fér bele. Egyszerűen nem elég ehhez a fizikai állóképességem (még). Talán majd amikor kevesebb a munka, de egyelőre sajnos nem. Addig marad a reggeli jóga...

Amúgy van biciklim, mondtam már? :) Szupergyönyörűségeskontrakirálynő! Versgo.

 

Legyetek jók drágáim! Puszi, ölelés, nevetés!

Valami készül...

Megkésett bejegyzés

Képzeljétek, egyben volt most három szabadnapom, szóval bekészítek nektek még egy bejegyzést. Az elkövetkezendő majd' 2 hónapban nem valószínű, hogy lesz ilyen. Szaladjunk is a dolgok elébe, miért is nem?

Az a fantörpikus helyzet ugyanis, hogy dán tanfolyam indul 15-én amire jelentkeztem és a suli azt írta, hogy felírtak a kurzusra, pont arra amit kinéztem, szóval ha minden igaz, 15-től megint dánul fogok tanulni. Azért vagyok egy kissé bizonytalan, mert egy korábbi levélben azt írta a nyelvsuli, hogy előbb az önkormányzattól meg kell kapja a fejpénzt  utánam (ez akár 30 nap is lehet) és majd csak utána ajánlanak kurzust, addig nem is keresnek, én hívjam nyugodtan őket, majd tájékoztatnak az aktuális helyzetről. Ennek kb 1,5-2 hete. Szóval a nyelvtanfolyam hétfőn és szerdán lesz, direkt jó késői időpontot választottam, hogy a munkával össze tudjam egyeztetni, 19:05-21:40-ig tartanak majd az órák. Ma beszéltem a főnökkel, hogy megkaphatom-e erre a két napra a legkorábbi műszakot, ez 10-től kezdődik és általában 6 felé már vége is. A főnök azt mondta, hogy erre a két napra ad szabadnapot, a többin meg majd dolgozok. Ám legyen. Pont most eszméltem rá, hogy végül is nem a szabadnapjaim miatt vagyok itt, hanem hogy dolgozzak és gyorsan megtanuljak dánul. Ha ennek ez az ára, ám legyen. A tanfolyam szeptember 21-ig tart, szóval bő egy hónapot kell végig tolnom így, ilyen szemszögből pedig már nem is olyan vészes.

De nem erről akartam írni. :) Hanem arról, hogy van szekrényem! Bizony. :) Nagyban megkönnyíti az itthoni rendtartást a jószág. Nem egy szépség és nem hiszem, hogy nagyon tartós lesz, de kezdetnek tökéletes. Még múltkor, mikor Roskildébe mentem Gellérthez, másnap mentem el az IKEA-ba, ugyanis legolcsóbban úgy jöttem ki a vonatjeggyel, hogy 24 órás jegyet vettem 8 zónára. Az IKEA-ba elmenni és visszajönni 90 korona lett volna (a 24 órás jegy volt 130 dkk), szóval a roskildei vigasságot követő reggelen korán felkeltem, odamentem nyitásra, és mire lejárt a 24 órás jegyem érvényessége, már itthon szereltem a szekrénykémet. :) Micsoda jól kifundált terv. :)

Előtte.

De hogy miért is kellett a szekrény? Igazából mindent el tudtam pakolni, mert volt a szobában két komód, egy hatalmas ágynemű tartó meg egy kis asztalka, de egyszerűen nem találtam a praktikus elrendezés mikéntjét. Mindenem szanaszét hányódott, megőrültem, hogy folyamatosan rendetlenség van, maga a rend csinálás pedig "órákig" tart. (Elég kevés cuccot hoztam, nyilván nem tart órákig, de na.) Szóval láthatjátok, hogyan nézett ki a szobám... És láss csodát, egy szekrénnyel minden problémám megoldódott. :) Bárcsak mindent ilyen egyszerűen orvosolni lehetne...

Utána.

Szerintem jól észlelhető a különbség. :) Na ennyit mostanra, holnaptól megint tolom a szekeret, a héten már nincs szabadnapom, a jövőhetet majd még meglátjuk. :)

Addig is, puszi, ölelés, nevetés! :)

Meglepetés

Azt hiszem, egy ideig megint nem fogok tudni írni nektek, ezért bekészítek egy újabb bejegyzést. Egy egészen rövidet.

Tegnap megint Gellérttel csavarogtunk, most ő jött hozzám. Hezitáltam, hogy lemondom az egész mókát, mert nagyon fáradt voltam, de Gellért felvilágosított róla, hogy nincs kizárva, hogy ez az utolsó szabad hétvégém amikor még szép az idő. Igaza van! Szóval ezúttal Christianiaba vetett az utunk. Biztosan hallottatok már róla, ha nem, itt megnézhettek róla egy kisfilmet. Amolyan hippi falva, non stop fesztivál hangulattal. Mint utóbb kiderült, a nyári szezonban minden vasárnap koncert van. Tegnap egy grönlandi banda lépett fel. Sosem gondoltam volna, hogy fogok grönlandi beszédet/éneket hallani, de tegnap ez is megtörtént. Nekem nagyon tetszett a zene, ezért is hoztam el nektek. Foglaljon helyet itt egy grönlandi és egy angol nyelvű dal. Örülök, hogy megoszthatom veletek. :)

Fejlemények

Dolgosan telnek a napjaim. Sokszor még a szabadnapjaim is. :) Ennek viszont megvan az eredménye. Jelen esetben eme gyönyörűségek:

Mit is láttok? Legalul a sárga kártyámat (sundhedskort), ezáltal lettem jogosult a dán egészségügyi alapellátásokra, az ingyenes nyelvtanulásra, ezen a kártyán szerepel a CPR számom (erről már sokat hallhattatok tőlem), ami ahhoz kell, hogy bankszámlát nyissak, könyvtárba iratkozzak és sok esetben a munkavállalást is elősegíti. Ez által a kis kártyácska által "bekerültem" a rendszerbe. Ez olyasmi, mint otthon a szig. szám. A kis kék az a bankkártyám, aminek szerencsésen elrontottam az aktivációját, szóval ma volt még egy köröm a bankban, hogy elsimítsuk ezt a malőrt, elvileg aktiválták a kis drágát, a napokban kipróbálom. A következő kártyácska az ún. NEM-ID kódkártyám. Sorszámozott kódokat tartalmaz, amik pl. a netbankba való belépéshez vagy a személyi jövedelemadómmal kapcsolatos on-line ügyintézéshez kellenek. Miután megadtad a felhasználónevedet és a jelszavadat, a rendszer kéri az x. sorszámhoz tartozó kódot, te pedig beírod. Elég jó kis találmány. :) A rendszer figyeli, hogy mág hány kódod van és automatikusan kiküldi a következő kártyát amikor eléred az alsó limitet. A Donorkort-ot a sárga kártyával együtt kaptam. Ezen a kis kártyán lehet nyilatkozni arról, hogy halálod esetén felajánlod-e a szerveidet és ha igen, milyen keretek között.

Már amikor először voltam a bankban akkor is csináltam képet a kis meglovagolandó jószágokról, de a telefonom SD-kártyája vagy az olvasó rosszalkodott, minden elveszett az SD-kártyámról, de ma, ma megint ott voltam (lehet ezért rontottam el az aktivációt tudat alatt?). Szóval naná, hogy ezeket meglátva unokaöcsi jutott eszembe, aki tejbe tök arccal lovagolja meg mindkettőt egymás után. :)

Ám a metró is elég menő. Itt sincs metróvezető, de itt a metróvezető fülkéjét is eltávolították a kocsikról. Ma direkt előre ültem, hogy tudjak fotózni nektek. Íme:

Menetirány.

Szóval az hagyján, hogy nincs metróvezető fülke és olyan, mint amikor a hullámvasút hullámmentes szakaszán megyünk, de a megállók biztonsági üveggel vannak ellátva. A kocsi pontosan oda áll be, ahol a biztonsági üveg ajtaja is van és csak azután nyílik ki, hogy a metró ajtaja nyílni kezd. Nem tudom, mennyi baleset vagy öngyilkosság volt itt ezelőtt, de biztos vagyok benne, hogy ezután a kialakítás után drasztikusan csökkent az ilyen jellegű halálozások száma.

Ezt pedig a minap boltba menve vettem észre. Nevessetek ki, de én ennél szebb csatornafedőt még sosem láttam. Kár, hogy Ödön nem volt velem, ő ugyanis rajong a kerek dolgokért, így a csatornatetőkért is. És hogy ki is Ödön? Aki nem ismerné rövidke bemutatkozás olvashat róla itt. Mert nem én vagyok az egyetlen a családban, aki valaha "tollat" ragadott. :)

Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Mentem, mendegéltem

Emberek, KÁNIKULA van! 25-27 (!!!) fok nap közben. Elviselhetetlen. :) Amúgy a hosszú ujjú fekete blúzban amit a kávézóban kell hordani, a napon ácsorogva tényleg kevéssé élvezhető. Na de tegnap és ma szabad napos vagyok, így különösen örülök ennek a szép időnek.

Roskildei cimborámmal (nevezzük mondjuk Gellértnek), már múlthéten megbeszéltük, hogy legközelebb én látogatom meg őt (múltkor ő jött ide). Ez a legközelebb most jött el. Indulásom előtt volt néhány dolog amit el akartam intézni Koppenhágában, többek között locsoló kannát kellett vennem. :) Döbbenetes amúgy, Roskildébe 25 perc alatt szállít le a vonat, kb. ugyanannyi idő, mint míg a HÉV-vel haza jövök. Apropó HÉV. Tegnap csináltam néhány képet fiatalabb olvasóim kedvéért a HÉV-ről is. :)

Amint látjátok itt egy cseppet kulturáltabb a HÉV mint otthon. Néha kicsit morgok, amikor nincs Fri Internet, mert az IP cím beolvasása valami miatt nem megy, de relatíve hamar túlteszem magam a dolgon. A bicikliseknek külön fel és leszálló ajtajuk van, ezzel megelőzve a biciklikkel való frontális szerencsétlenkedést az egyes megállókban. A biciklik szállítása a HÉV-en, metrón (és azt hiszem a vonaton is) ingyenes.

 

De vissza roskildei kirándulásom fonalához. Elvonatoztam vígan Roskildébe, találkoztam leendő biciklimmel, elmentünk egy "lomi boltba", szereztem egy szuper teás kannát és leheveredtünk egy csendesebb partszakaszra. A fürdőzés ezúttal elmaradt, mivel nem kifejezetten strandra mentünk, a talaj elég kavicsos volt és amolyan Balaton déli part érzetem is volt, amikor már percek óta sétáltam befele és még mindig csak lábszárközépig ért a víz. Összességében nagyon klassz volt, láttunk egy csomó bébi medúzát és egy fiatal hattyút is, visszafelé pedig megnéztük a viking hajómúzeum kültéri részét is. Azt hiszem, sógoromnak nagyon tetszett volna. :)

 

 

A délutánunk elég gyorsan eltelt az édes heverészéssel, jól el is fáradtunk benne, így külön mókás volt Srcabble-özni nulla aggyal. :) Elképesztően sokat nevettünk a legkevésbé sem vicces semmiségeken, de bevallom, nagyon jólesett. :) Mivel Gellért nagyon korán kezdi a munkát, így a "bulinak" már 9-kor vége szakadt. Folyt. köv legközelebb. :) Hazafelé jövet lőttem a képeket a HÉV-ről és ha már a kezemben volt a gép, az utat is lefényképeztem nektek. Amikor tavaly Stockholmban nyaraltam, fogalmazódott meg bennem, hogy milyen klassz, hogy van tér az embereknek. Nos, itt is hasonló a szituáció.

1x1 sávos autó út, parkoló, biciklisáv és járda mindkét oldalon. Klausztrofóbiásoknak ajánlom Dániát. :)

Az első hónap margójára

Jól vagyok. Még mindig. :) Eltűnésem oka nagyon egyszerű. Dolgozok. Meglehetősen sokat. Egy kávézóban. Ha jól emlékszem valami egészen hasonlót szerettem volna. És képzeljétek, tegnap kaptam szerződést is. Teszem hozzá, már harmadik hete dolgozok ott és papír szerint csak tegnap kezdődött a próbaidőm (mindössze 14 nap). Nagyon furcsa amúgy, sokaktól hallom (dánoktól is), hogy nincs szerződésük (mert minek), vezetik a jelenléti ívet és kapják a fizetést. Nekem kicsit furcsa... De vissza a tárgyhoz, azaz életem alakulásához. A kávézóban nem baristaként dolgozok (még), hanem felszolgálóként. Aminek azért örülök elsősorban mert sok kapcsolatom van a vendégekkel, sokat hallom a dánt és sok mosolyt cserélek az itteniekkel. Nem tudom, meddig tudnám szívvel-lélekkel ezt csinálni, de majd kiderül.

A mai nap legfőbb eseménye, hogy immár hivatalosan is bekerültem a "rendszerbe". Megvan a CPR számom! Ez azt jelenti, hogy van orvosom, nyithatok bankszámlát és részt vehetek az ingyenes dán nyelvi képzésben (hurrá!!!). Na, ez mérföldkő. A dán állam 18 hónapot ad arra, hogy 250 óra leforgása alatt elsajátítsam a nyelv alapjait és Koppenhága önkormányzata összesen maximum 5 évig támogatja a nyelvtanulást. A 250 óra ahogy elnéztem a táblázatot A2-B1 körüli szintet eredményez. Pontosan még nem hámoztam ki, mi merre hogyan, de teljesen fel vagyok villanyozódva. Nem tudom, emlékeztek-e rá, Olaszországban nagyon motivált, hogy azokat a nyelvtani szerkezeteket és kifejezéseket amiket délelőtt a könyvemből megtanultam, délután ki is próbálhattam. Teljesen más így nyelvet tanulni, mint küzdeni a heti 2*1,5 órában azon, hogy ne felejtsd el azt amit már elvileg tudsz. Reményeim szerint találok egy megfelelő tanfolyamot, lehetőség szerint a reggeli órákban (mivel leghamarabb is csak 10-re megyek dolgozni, de a vége elég kiszámíthatatlan) és belevethetem magam a tanulásba. A holnapi nap missziója pedig a bankszámla nyitás. Drukkoljatok. :)

Most viszont kidőltem, aludjatok jól, álmodjatok szépet!

Søde drømme =)

Kalandorkodás

Még megvagyok, nem szippantott be teljesen a Trónok Harca láz. Ma például elmentem dolgozni, aztán rájötem, hogy nem kellett volna, ellenben vasárnap két helyen kellene legyek egyszerre. Majd megoldom valahogy. De nem is erről szeretnék írni nektek. :)

Hanem arról, hogy milyen klassz helyeket fedeztem fel ebben a csodás városban!!! Olyan kis mindenes bolt, hogy oda meg vissza voltam. Gyakorlatilag a feles pohártól, a horgolótűn és a fehérneműn át a fűszerekig mindent tartanak. Már sokszor elmentem előtte, de most úgy döntöttem, bemegyek. Azok a kincsek! Gyakorlatilag ötéves kislány szintjére süllyedtem vissza cirka 30 másodperc alatt. Vettem egy csodálatos esernyőt. Amit otthonról hoztam annyira picike, hogy kb a vállamnál kell tartani a markolóját, hogy ne érjen a fejemhez, itt pedig eléggé gyakori útitárs lesz az ernyő, úgyhogy mindenképp szerettem volna venni egy másikat is.

Színek

Egyéb szerzeményeim még a mese-bazárból: szegfűszeg (mert a "spar"-ban nincs), egész fahéj, némi petrezselyemke, imádni való levél alakú körömkefe és vietnami balzsam (magyar felirattal) a bokámra. Mert ügyes vagyok. Ja, amúgy nem is meséltem, jöttem haza valamelyik nap a szendvics bárból és megcsúsztam. Megint az a bokám látta kárát, szóval jól jön még az a balzsam szerintem. :) A kincseim teljes skáláját alább láthatjátok. ;)

Kincsek

 A szerzeményekkel megrakva egy itteni magyar sráccal karöltve indultunk neki megkeresni Andersen sírját. Épp csak kiléptünk (vagy még mielőtt beléptünk?) a boltból, ez a bájos kis plüss "állatka" vicsorgott ránk egy ruhabolt kirakatából. Érdekes koncepció, Botond, várom az eszmefuttatásodat ezzel kapcsolatban. :)

Már mikor Stockholmban Anyuba futottam azon is meglepődtem, de itt sem leszek teljesen "elanyátlanodva". Jajj, ezek a szóviccek... Mi a helyzet a Gyáli úton?

Szóval mentünk-mendegéltünk a temető felé. Mivel most vittem a fényképezőgépemet, lettek jó képek, ezeket többségében facebookon nézegethetitek meg a "Daily News" című albumomba, mivel itt ha jól emlékszem, limitált a feltölthető képek összmennyisége. Időről időre rakosgatok majd fel oda szép/érdekes/mókás képeket.

Nyár van :)

"Felhős karcoló"

Az északi népek híresek a minimál designjukról. Nos, a kis hableányról sokan csalódottan nyilatkoznak, miszerint kicsi és jelentéktelen (szerintem épp ez adja a báját amúgy), Andersen sírja sem nevezhető éppen hivalkodónak. Amúgy az egész temető varázslatos.

H. C. Andersen (1805-1875)

"Peti rovat"

És hogy milyen változások következnek be az ember életében külföldre költözés kapcsán? Magam sem hiszem el amit ma tettem. Kellett egy dosszié. És ez tetszett a legjobban. Volt (ronda) zöld, (ronda) kék és ez. Lehet, a végén még a rojtos-csillogós-zenélős-bolyhos cuki cuccokért is odaleszek? Bár, ellensúlyozandó, hazafelé jövet találtam egy fehér alapon fekete koponyás kendőt a mozgólépcsőn. :D

What?!

A napi dolgokról csak annyit, hogy voltam a Statsforvaltningen-ben (Államigazgatási Hivatal?) regisztrálni. Merthogy, bár EU-s állampolgárként simán itt tartózkodhatok 3 hónapot (munkakeresőként 6-ot), ha dolgozni akarok tartózkodási és munkavállalási engedélyt kell szereznem,  amit kizárólag akkor kaphatok meg ha regisztráltam. Na de a regisztráció feltétele az, hogy igazolja az igénylő azt, hogy minek okán szeretne 3 hónapnál tovább az országban maradni, ill. megvannak-e az ehhez szükséges forrásai. Tehát vagy diák, vagy alkalmazott, vagy vállalkozó, esetleg hozzátartozója él itt és gondoskodik róla vagy fel tud mutatni egy megfelelő összeggel rendelkező bankszámla kivonatot. Szóval ahhoz, hogy dolgozhassak, húzzak elő a zsebemből egy munkaszerződést és minden sima ügy. :) Jól kitalálták a dánok ezt a rendszert, de őszintén szólva megértem. Szóval elvileg 2 héten belül megjön az engedélyem, aztán mehetek az önkormányzathoz CPR igénylés (olyasmi mint a személyi szám) okán.

Ezzel a mai mesélést be is fejezném. Remélem, veletek minden rendben és nem aszalódtatok még mazsolává (itt kellemes 20-25 fok és szél/szellő van). Puszi, ölelés, nevetés! :)