27

A bejegyzés címe megint megtévesztő, mert már több mint két hete itt vagyok, de eddig nem volt időm írni nektek. Nem unatkozok itt sem, gondoltátok volna? :)

Nézzük szépen sorban. 18-án érkeztem ebbe a csodás országban, a nyár kellős közepén. Tervek, lelkesedés, referenciák, minden zsebben, szívben. Hogy, hogy nem, az első próbanapomra már 22-én szert tehettem egy billiárd szalonban. A tulaj felesége magyar, ő postolt még hetekkel ezelőtt az egyik facebook csoportba, hogy felvétel van náluk. Kiköltözés után visszakerestem a postot, írtam a fickónak és be is hívott. A szalon maga nem rossz (nem lepukkant), viszont hatalmas. 18 billiárd asztal, tánc terem, játékgép terem, terasz, leülős-csevegős hely, bár, konyha miegymás. Komplett műszakokat kellene egyedül levezényelni. A vendég sereggel nincs amúgy gond, mindenki kedves, dánok és külföldiek vegyesen.

24-én interjúra mentem egy munkaközvetítő céghez. Nagyon sok raktári munka van, ez tökre összevág a Tesco-s tapasztalataimmal. Az interjú elég hosszú volt ahhoz képest, hogy gyakorlatilag rakodó munkásokat közvetítenek, kb. 1,5 óra. Úgy gondolták, felvételre alkalmas vagyok, de amíg nincs munkavédelmi cipőm, nem ajánlhatnak munkát. Marad talonba, amúgy is jobban szeretnék olyan helyen dolgozni ahol lehet interakcióm emberekkel, úgy gondolom, könnyebben megtanulom így a nyelvet és akár még pajtásokra is szert tehetek. :)

Úgy esett, hogy azon a hétvégén egy itteni magyarral barangoltunk és néhány helyre még beadtam az önéletrajzomat. Az egyik egy Trattoria volt, ahol mondta a manager, hogy bár náluk nincs felvétel, a szomszéd szendvicsbárban van. Szóval ha tudok szendvicset csinálni és érdekel, megmutatja. Rábólintottam, miért ne alapon és aznap már ott is töltöttem 2 órát megnézni miből is állna a munka és kipróbálni a szendvics és wrap készítés fortélyait. Tetszett nekik amit láttak, úgyhogy visszahívtak 27-ére zárásra, mert ugye azt is látni kell.

Ugyanezen a hétvégén egy másik olasz étterembe is beadtam az önéletrajzom és bár a kedves lengyel pincérek mondták, hogy náluk sincs most felvétel, de ott ül a tér másik oldalán az az úriember, kérdezzem meg őt, hátha tud valamit. A fickóról kiderült, hogy öt kávézója van Koppenhága szerte. Beszélgettünk, hümmögött, szemöldököt ráncolt, dohányzott és végül úgy döntött, megnézi mit tudok, úgyhogy 30-án mentem próbaműszakra oda is.

Nem gyarapítanám ezt a részt tovább, több próbaműszak mindenhol, további interjúk más helyeken, stb-stb, a 3 helyből mindhárom úgy néz ki, szívesen foglalkoztatna, nekem a kávézó tetszik a legjobban, a tulaj nagyon pozitívan nyilatkozott arról, hogy tervez velem a továbbiakban, szerződést még egyik helyről sem kaptam, így van némi mozgásterem. Amint lesz papír a kezemben, eldöntöm hogyan tovább (részmunkaidős szerződésből ugyanis többem is lehet egyszerre).

A fogasom, ami megment a káosztól. <3

Időm többi részében meglátogattam már jó néhány hivatalos szervet ügyintézések kapcsán, beszereztem "vateráról" (itt DBA) egy tök jó ajtóra akaszthatós fogast, fontam egy tároló kosarat, találkoztam egy réges-régi cimborával, felvettem a kapcsolatot egy itteni aikido dojoval, igyekszem közepes szinten háztartást is vezetni és ami a legfontosabb, élvezni, hogy itt vagyok. Sokat mosolygok miközben az jár a fejemben: "Igen, itt vagyok".

Szegény ember vízzel főz. Mi pedig rengeteg reklám újságot kapunk. :)

Egy vasárnap margójára

A most következő részt pedig fiatalabb olvasóim figyelmébe ajánlom. ;)

Emeletes biciklitároló

Ide lehet, hogy nem jövő nyáron, de egyszer biztos elmegyünk. ;)

A torony tetején lévő szobrocska mutatja, hogy milyen az idő. Ha az esernyős fickó bújik elő, akkor esik, ha a biciklis lány, akkor nem. :)

Ørstedsparken

Kuka :) :) :)

Mi ez?

Csilla, ha olvasod a blogomat, ezt neked fotóztam ;)

26/06/2016 23:22

God morgen!

Ez a szépség pedig minden boltba menetelkor hűen vár a sarkon, hogy megcsodálhassam.

Remélem, sikerült eme rövidke bejegyzéssel kiengesztelnem mindenkit, a hosszas hallgatásomért. Jól vagyok. :) Remélem, ti is. Puszi, ölelés, nevetés! <3