Sokkal tartozom

Drágáim, már megint elhanyagoltalak Titeket. Ezer bocsánat (megint). A blogolás nem tartozik a prioritásaim közé. Na de MOST! :)

Úgy tűnik, elértem azt a kipihentségi szintet, hogy kedvem lett megosztani veletek ezt-azt. Először is, ma voltam biciklizni! Gellért cimborám ismételten megajándékozott egy biciklivel. Nagy az én örömöm! Szóval úgy alakult, hogy előrántottam az acélszamarat és nekivágtam a vidéknek. Már hetekkel/hónapokkal ezelőtt láttam egy nagyon jó pofa cikket BoredPandán itt-ott fellelhető óriásokról. Kiderült, hogy egészen közel fészkelnek lakhelyemhez, így vettem a bátorságot és meglátogattam egyiküket, Alvó Louist. :) A "csöppségek" szülőapja Thomas Dambo. Nekem nagyon tetszenek a munkái.

 

Naná, hogy felmásztam rá. :)

 

Hol a be-e-e? Itt a be-e-e. :)

Sógor-pajtásnak. :-)

 

Még egy videót is kaptok, hogy ismerkedjetek a csodás dán nyelvvel. :) Ma megtanultam például, hogy (legalább) öt különböző igét használnak a változás kifejezésére. :)

Ennyit mostanra. :) Vigyázzatok egymásra!

Puszi, ölelés, nevetés

New challenge on the horizon

Some weeks (maybe even months) ago, through a friend of mine, I happened on a startup called GenieBelt. The idea is simple and fantastic: “to help get construction projects completed smarter and faster” through an online and mobile platform. I wish we could have used this tool in our project, when we were struggling to keep track on status of the 17 project sites, where construction works were carried out. The good news is, I might get the opportunity to join to this team and support to make GenieBelt better known, therefore make some project managers' life a bit less stressful. Here comes a short post which intends to convince GenieBelt about my suitability.

I have learnt a lot in the last 5 years. I learnt about myself, I have a sharper view about my strengths and weaknesses, and I also gained many so-called professional skills, I haven’t even realised for long! Due to a personal blog about my stay in Italy, I acquired how to “produce content”, what I used and developed at my editorial assistant position, through writing and posting articles in topics like the human memory system, fungal intoxication and aflatoxins. I also managed to meet with tight deadlines, which was crutial, since the company’s main revenue derived from the monthly export of the updated pharmaceutical database to public hospitals.

Later on, as a project assistant, I was challenged by handling multiple tasks parallel, such as: prepare technical specifications for procurements, write meeting minutes, ensure smooth process between the stakeholders, take care about the daily office management, support the on-boarding of new project members, trigger the invoice payments and deal with the conctract management. According to the project professional manager, I was really good in it, and honestly, I loved it. I would like to get a chance to work in a similarly complex position again. This is why I am applying for this position.

PS: My favorite tool: tape measure

Az iskola

Drágáim, ezer bocsánat, hogy megint nem hallattam magamról hetekig, de zajlik az élet, most jobban mint valaha. :) Már rég írni araktam a suliról, de elég kemény logisztikai manővereken vagyok túl az utóbbi hetekben.

Jelentem, elkezdtem az iskolát. Egészen pontosan 2017.01.31-én kedden. Két osztály van az évfolyamon, osszesen kb. 70-en vagyunk, de vannak Erasmusos cserediákok is, hogy mennyien, arról fogalmam sincs. Az osztály kb. 60%-a külföldi, míg 40% dán. Szerintem nem rossz arány.

Anyu kérdezte, hogy milyen a suli. Gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy oké. Nos, ezt a véleményt újragondoltam a hazai viszonylatokhoz igazítva, azokra visszatekintve. A suli, szuper modern! Az épület tetején még egy terasz is a hallgatók rendelkezésére áll. A folyosókon kis ficakok vannak kialakítva, ahol kényelmesen le lehet ülni tanulni, illetve a csoportmunkákhoz kis kanapés variációk is fellelhetőek. A kampusz nagyon pici, az épület kb. akkora mint a Kertészeti Egyetem K épülete. A kantin szuper, még ennivalót ugyan nem vettem, de rendes szakács bácsi van és svédasztalos/súly után fizetős rendszer. Azt hiszem, nem vészesen drága.

Ami furcsa volt, hogy nincs külön női és féfri mosdó, mindenki oda megy, ahol talál szabad WC-t. :) Jut eszembe, a WC-ben WC papír, folyékony szappan és kéztörlő is megtalálható, ezen túl kézszárító (air blade) is van (és működik!!!), sőt, még kézfertőtlenítő folyadékot is találhatunk. Részlet kérdés, hogy néha belefut az ember 1-1 WC-be amit nem lehet lehúzni. Na, itt is munkálkodik az ördig. :) A suliban minden emeleten van fénymásoló és (ha jól emlékszem 100 oldal/félév kapacitásig) ingyenesen a tanulók rendelkezésére áll. Diákigazolvánnyal lehet igénybe venni, még nem próbáltam, úgyhogy nem tudom hogyan működik.

Nem csak fizikálisan különbözik a suli az otthon megszokottaktól, hanem gyakorlatilag mindenhogy. Első napon reggelivel és kávéval üdvözöltek minket tanáraink (akiket amúgy szigorúan keresztnéven szólítunk). Második, harmadik és negyedik nap "már csak" kávéval kedveskedtek. Az egyik tanárunk ebből a hagyományból a mai napig nem engedett.

Itt is van netes rendszer, nyilván nem Neptun. Most álltak át a Moodle-re, de nem ám a béna verzióra! Nem is tudom, mihez tudnám hasonlítani. Az "1. Business Understanding" témakört vettük át eddig. A második kép ennek a tartalmát mutatja. Minden tárgyhoz van egy kis leírás és a tanárok ide töltik fel a szükséges anyagokat (ppt, újságcikk, videó stb.) Az OLA (majdnem Harry Potteres OWL) az amolyan "aláírás feltétele" dolog. Épp hétfőn lesz az első OLA-nk. Egy választott cég marketing stratégiáját kellett elemeznünk megadott szempontok szerint és egy 5 perces videóban bemutatni. A feladatot 3-5 fős csoportokban kellett kivitelezni. A "védés" abból fog állni, hogy lejátsszuk a vidónkat, amit a tanáraink első alkalommal fognak látni. A videót szintén Moodle-ben már pénteken reggel fel kellett tölteni, hogy egy másik kijelölt csoport elemezhesse a munkánkat és reflektálhasson a védésen. A jegynket a videó és a másik csoport munkájára való reflektálás fogja megadni. Más világ mint az otthoni ZH-s rendszer. :-)

Az órák többsége is csoportmunkák megoldásával telik, gyakorlatilag a jogon kívül minden órán valamin dolgoznunk kell. A tematikában fel van tüntetve, hogy melyik órára mit kell elolvasni, így tudjuk mögérakni az elméletet, amit az órán csak dióhéjban magyaráznak el. Ez amolyan filozófia ebben a suliban. Ezáltal kívánják elérni azt, hogy a tanultakat alkalmazni is tudjuk. Bár nem mondom, hogy nem ijedtem meg amikor az első órán megkaptuk, hogy mi a feladat az első OLA-ra. Fogalmam nem volt az egészről. :) A csoportmunkákkal szintén a munkaerőpiaci helyzetre akarnak felkészíteni minket, mivel a legtöbb munkakör együttműködésre kötelez, ami nem mindig zökkenőmentes.

Összességében jól érzem magam, a csoportmunkáért ugyan nem rajongok, de tisztában vagyok a fontosságával és "magolni" már amúgy is megtanultam, szóval kíváncsi vagyok hogyan bírkózok meg ezzel a fajta kihívással. Az üzleti terepen még kissé elveszettnek érezm magam, de azt hiszem, ez teljesen rendjén van az első félévben; új fogalmak, új összefüggések, új nézőpont. Szóval jól vagyok. :) A munkát a nyelvsulit és az iskolát összeegyeztetni nem mindig egyszerű, de eddig azzal sem volt gond. :)

Ja, és aki még nem tudná, már a modul 3-as szinten vagyok dánból. :)

Legyetek jók drágáim, vigyázzatok egymásra!

Puszi, ölelés, nevetés!

 

Boldog 3. születésnapot!

Ezzel a dallal kívánok nagyon boldog születésnapot kedvenc unokaöcsikémnek. Ügyesen a gyertya elfújásával és óvatosan a gyümölcslével!

Puszi, ölelés, nevetés! :)

Otthon

És az otthon, az ott-hon-t jelenti.

Sajnos idén Karácsonyra nem tudtam hazamenni. Igazából valószínűleg ki tudtam volna erőszakolni a kávézóból, de nem tettem. Azt hiszem nem lett volna igazságos a többiekkel sem, a kis családom pedig Karácsony után is ugyanúgy örült nekem (és én is nekik). :) December 30-án indultam útnak, aznap még egy nyüzsgő műszakt letoltam a kávézóban, aztán irány a reptér. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én már eléggé unom a repkedést, tény az útjaim 90%-át egyedül tettem meg eddig, szóval a biztonsági ellenőrzés után nagyjából 2 óra telefon nyomkodás és/vagy olvasgatás/nézelődés a megszokott program. Drága unokatesóm ugyan javasolt egy remek módot a "hasznosabb" időtöltésre, de ez alkalommal nem próbáltam ki, talán legközelebb.

Mident összevetve klassz volt otthon, nagyon jó volt látni és megölelgetni Titeket. Külön öröm volt, hogy keresztszüleimmel és egyik unokatesómmal is sikerült összehozni a találkát. Anyával megállapítottuk, hogy ebből rendszert kellene csinálni. Tényleg nagyon klassz volt. Leírhatatlan, hogy mekkora öröm volt látni Petit és Zsuzsit (persze, az aikidosokat is, de itt most az unokaöcsiről és -hugiról írok). Fantasztikus, hogy mennyit fejlődtek. Ők még olyan nagyon gyorsan változnak. Szuper volt újra tatamira lépni és megállapítani, hogy még nem sikerült mindent elfelejteni. És abszolút örömteli volt Anyával a kanapén heverészni és együtt reggelizni a napsütötte konyhában. Feltöltöttetek. Köszönöm Nektek!

Ennek ellenére nem volt rossz visszajönni. Sőt, igazán remek volt visszajönni. Nagyon furcsa, sokat olvastam erről az egészről mielőtt kiköltöztem, de valóban kívülálló lettem otthon. Még nem teljesen, de egyértelműen. Fogalmam sincs a napi poltikáról (nem követem nyomon), nem tudom éppen min fortyognak az otthoniak, nem hallottam az áremelésekről vagy arról, hogy mi a helyzet a vasárnapi nyitvatartással. Kíváncsian szemlélem életem folyását és erősen bízom benne, hogy jó úton vagyok.

És hogy hogyan tovább? Február közepén vizsgázunk dánból, ezúttal már egy komoly(abb) számonkérésre számíthatunk. Mivel a nyelvtanulás államilag támogatott, a minisztérium által megszabottaknak kell megfelelnünk ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk. Ha nem sikerül megfelelni a teszten, a jelenlegi modult kell ismételni (ami amúgy nem tragédia amúgy). Ma vettem át a "vaterán" leütött csodálatos angol-dán, dán-angol szótáraimat. A modul vizsgán csak nyomtatott szótárt lehet használni. Február elején kezdem a sulit is, izgat nagyon a dolog, reményeim szerint még többet fogok érteni a körülöttem zajló világból, és több válaszom lesz a miértekre is. A kávézóban is folytatom pályafutásomat részmunkaidőben, úgy fest, határozottan szeretnének megtartani, sőt tegnap megpendítette a "kisfőni", hogy lassan meg kellene tanulnom, hogyan kell zárni. Jókor találja ki, úgyis rengeteg szabadidőm lesz a jövőben. :) Szóval nincs okom panaszra, sok izgalmas kaland van kilátásban a közeljövőben is.

Ennyit mára drágáim. Köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy támogattok!

Vigyázzatok egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!

Unalmas hétköznapok

Nyilván ez azért nem teljesen helytálló. Minden nap egy kicsit más (és egyelőre minden nap egy kicsit rövidebb mint az előző).

A kávézóban már (általában) nem szakadunk bele a munkába, bár ami azt illeti az ünnepek közeledtével eléggé megugrott a betérő vendégek száma. Ezzel önmagában nem lenne gond, sőt! De valaki elárulhatná nekem, hogy miért van az, hogy 1,5 órán keresztül nézzük egymást a kollégával, mert egyetlen vendégünk nincs, aztán a semmiből megjelenik egy csomó ember és hirtelen lesz 8-10 új asztalunk. Ugyanez a távozásra is érvényes, mindenki nyugodtan ücsörög, aztán valami miatt mindenki egyszerre érzi szükségét annak, hogy fizessen és elhagyja a tetthelyet. Teljesen mindegy hogy ebédidő van-e vagy félhárom, valahogy a csordaszellem nagyon mélyen gyökerezik az emberekben. Imádott Brian kollégámnak köszönhetően amúgy a kávézónk is ünnepi hangulatot áraszt, díszek, világító rénszarvasok, fagyöngy, minden ami giccs. :) De legalább ott. Itthon nem viszem túlzásba a karácsonyi készülődést. :)

Örömmel jelentem, sikeresen átkerültem egy másik dán csoportba, ez pont a régebbi csoportom előtt van, szóval most 16:15-18:50-ig van órám, így kényelmesen be tudok vásárolni dán óra után és simán hazaérek, míg a régi csoportom még okosodik. Nem mindegy. A mostani csoporttársak is nagyon aranyosak, azt hiszem, ez erősebb csoport, kevésbé is fáradtak a srácok és az sem mindegy, hogy német vagy holland anyanyelvi háttérrel áll neki valaki a dánnak vagy kínaival. A tanár ugyanaz, elég jól belejött az okosításunkba, de még tudunk olyat kérdezni, aminek utána kell néznie. :)

Sikerült eléggé lefoglalnom magam az utóbbi időben (mint észrevettétek). Ez annak tudható be, hogy mindenféle titkos projekten dolgoztam, aminek jelentem, meglett az eredménye. FELVETTEK! :) Megint. Tudom, már-már nevetségesen hangzik, hogy megint iskolás leszek, de hosszú távon (akár itt, akár otthon) jobban járok vele, ha az szerepel az önéletrajzomban, hogy tanultam (nem utolsó sorban elsajátítom egy új tudományág alapjait), mint azzal, hogy x időn keresztül egy kávézóban dolgoztam. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnék előrébb jutni és ez tűnik a legreálisabbnak. És hogy mit fogok tanulni? Marketing Managementet (lehet hasat fogva nevetni, én és a marketing). Akit érdekel, annak majd elmesélem miért és hogyan jött az ötlet és mi miatt gondolom azt, hogy igenis működhet. Szóval, most épp örülök magamnak, mert megint sikerült elérni amit akartam. Ez mindig feltölt.

A Karácsony hangulatának idén sem sikerült még elérnie (annak ellenére, hogy a kávézóban elég gyakran csendülnek fel a jól ismert geil karácsonyi zenék, amitől a frász tör ki). Az emberek itt is megőrültek, vásárlási láz, stb. A város amúgy csinoska, sok a fény, de a kedvencem mégis Nisse. Ez a kedves kis kobold, ami olyan sok kirakatból figyel. :) Ezzel kívánok nektek szép hétvégét! Köszönöm a sok névnapi köszöntést és az érdeklődő üzeneteket hogylétem felől. :)

Puszi, ölelés, nevetés!

Rohan az idő

Én pedig rohanok vele. Majd' egy hónapja nem hallattam magamról, pedig már nem foghatom rá a rengeteg munkára.

A mindennapjaim mostanában normális kerékvágásban telnek, a műszakjaink rövidebbek (4-6 óra) és kevesebb is (én ezen a héten csak 4-szer megyek). Kevesebb a vendég, kevesebb a tennivaló. A teraszt két hete bezártuk, néha csak lézengünk, olykor egyetlen vendégünk sincs, nyugisabb az élet. Mindennek ellenére (és kérlek emlékeztessetek majd erre nyáron), jobban élveztem a pörgést. Valami arany középút amúgy jó lenne, de azt hiszem, ez nem az a hely.

Minap, mikor dolgozni mentem, az alábbi bájos dekoráción akadt meg a szemem. Rögtön le is fotóztam nektek. Nem tudom, a képen mennyire kivehető, de gólya-pajtás a csőrében kék szalagot tart, ez utal a baba nemére. Olaszországban is volt valami hasonló, ott az ajtóra/kapura tűzött masnival tudatták a járókelőkkel, hogy kisbaba érkezett a családba. Szívmelengető szokás. :) 

Kisfiúnk született!

És ha már a madaraknál tartunk. Egy másik nap munkába menet, az alábbi tollas jószág nézett rám számonkérően, hogy miért is merészelem a járdát használni a híd azon oldalán, ahol ő éppen nézelődik. Nem vagyon nagy ornitológus, de ez talán egy daru? :)

És mivel tudom, hogy olvasóim között akadnak kacsa-szerető egyének is, a hétvégi sétám során készült képekből is álljon itt néhány nekik kedveskedve. :)

Az idő fantasztikus (amint látjátok is). Na de, körülbelül 3 napig iszonyú szél fújt itt, úgy egy hónappal ezelőtt. Bepánikolva a kis bőrdzsekimben rohantam valami melegebb kabátot venni (a télikabátomat kihoztam, de azt túl melegnek ítéltem még). Vettem is egy jó meleg (téli) kabátot. Nem ez volt a cél, de annyira fáztam és a kevésbé meleg annyira nem tűnt "szélhatlannak", hogy azt választottam. Elvégre nincs benne az alaptörvényben, hogy mindenkinek csak egy télikabátja lehet, na ugye! A "vadászat" során valami olyasmibe botlottam, amire igazán nem számítottam. Nem vagyok nagy autó rajongó, de kedves barátosném igazi nagy Ferrari fanatikus, szóval rögtön kaptam is elő a telefont és lőttem egy képet. Be kell valljam, nem ronda autó. :)

Szuper, kabát már van, jó meleg, de mit ér ha nincs hozzá megfelelő sál? Az élet úgy hozta, hogy erre nem kellett költenem. Hazafelé jövet találtam a "kicsikét". Elég masszív darab, amikor Gellértnek átküldtem az alábbi fotót büszkélkedve a kinccsel, megkérdezte, hogy mi ez, egy szőnyeg? :) Nem, ez egy gigászi sál, és nem csak széles és hosszú de jó vastag is. Szerintem csak extrém szeles ramaty időben fogom használni (egyszer már volt erre példa). Na de ahogy Gellért is megfogalmazta, mi a legszebb magyar szó? I N G Y E N. :-D

Végül az alábbi képpel búcsúzok tőletek. Ezt már nagyon régóta meg akartam mutatni, szerintem ez is zseniális találmány. Minden HÉV legelején és az utolsó kocsiban van ilyen "fülke". Az esetek többségében pedig az utasok tiszteletben tartják a funkciót. Én többnyire itt utazok. :)

Időről időre úgy érzem, hogy Dánia fényévekkel előttünk jár...

Legyetek jók, vigyázzatok egymásra! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Könyvtárban voltam

Az utóbbi néhány hétben úgy alakult a beosztásom, hogy munka után mentem dán órára. Előfordult azonban, hogy több óra szabadidőm akadt e két tevékenység között, így úgy döntöttem, beülök a könyvtárba. Erről szóla eme bejegyzés ma.

A könyvtár kb 5 percnyire van a munkahelyemtől. Nagyon szeretem a teret, ahol a kávézónk van, szerintem mindannyiótoknak áradoztam már róla. Most mutatok képet is róla. Nem is értem, eddig miért nem tettem. :)

A könyvtár épülete elsőre nem ragadott magával. Csinos-csinos, de semmi extra...

... aztán beléptem (igen, rögtön a 4. emeletre érkeztem) és leesett az állam. Ezek a skandinávok szeretik a teret. :)

Fantasztikus! A földszinten van egy kávézó és előadó terem az emeleten pedig ügyfélszolgálat várja a tanácstalan látogatókat. A kölcsönzés önkiszolgáló, még nem tudom pontosan, hogyan működik. Kell hozzá a személyi kártya, azt kell becsipogtatni és a könyveken található vonalkódokat. Arra még nem jöttem rá, hogy a visszavitt könyveket hova kell lepakolni, de egyelőre még nem napirendi pont ennek a feltárása. A könyvtárban nem csak olvasgatni, hanem zenélni is lehet (fejhallgatóval). Ezt hivatott dokumentálni az alábbi kép.

A gyerekosztály pedig igazán gyerekbarát. Megannyi kis leülős fészek, sok-sok kifeküdt baba, autó, zsámolyok, minden mi szem-szájnak ingere. Igazán izgalmas környezet a kicsiknek. :)

A jövőben itt tervezem elütni a nyelvóráim előtti holtidőt. (Mármint a könyvtárban, nem a szűken értelmezett gyerekosztályon. :)) Van néhány számítógép is, szóval még ha úgy adódik önéletrajzokat és motivációs leveleket is tudok írogatni (ha akad szabad gép), de érdekes olvasnivalóban sincs hiány és a dán könyvem is nálam lesz ha minden kötél szakad. :)

Remélem élveztétek az idegenvezetést. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés!

Egy boldog nap margójára

Igen, a múlt vasárnap, nem csak hogy örömteli, de boldog volt. Dolgoztam, de csak 4-ig. Fél ötre Sanaz odajött az étteremhez, megkávéztunk, én megebédeltem (napközben nem volt rá időm) és elindultunk valamerre.

Nem volt konkrét terv, csak mentünk valamerre és igazán jól mulattunk mindezen idő alatt. Bele"botlottunk" az alábbi szépségbe is. Különös vonzalmat érzek a csatornafedők iránt mióta Ödönöm van. :)

Beugrottunk a helyi plázába. Megállapítottuk, hogy "drága és ronda", de legalább meleg volt odabent. :) Kicsit túlzásnak éreztük a 400 koronás harisnyát (kb. 16.800 Ft). Tény és való, nagyon kellemes tapintása volt. Császkáltunk egy sort, aztán valamilyen úton módon a Tiger nevű boltban kötöttünk ki. Szerintem már említettem ezt a boltot, egyszerűen fantasztikus. Mindent megtalálsz ott amire csak szükséged van (és amire nincs, természetesen azt is). :) Ennek bizonyságául álljon itt néhány kép.

Persze nem üres kézzel távoztunk. De igyekeztünk a realitás talaján állva csak olyan dolgot venni, ami tényleg hasznos. Én egy mamusszal és egy fa tolltartóval gazdagítottam itteni használati tárgyaim számát, Sanaz egy kínai kenőcsöt vett (én is vettem még amikor kifordult a bokám, egész jó).

A vásárolgatás után a Rådhuspladsen-en kötöttünk ki. Egy srác gitározott és énekelt ott. Nagyon hangulatos volt (elég gyakori az ilyesmi itt). Meg is beszéltük Sanazzal, hogy egy sör társaságában leülünk kicsit a téren. Nagyon klassz volt, ott néztük végig a naplementét. Beszélgettünk sok mindenről, hogy miért vagyunk itt, hogy érezzük magunkat, hogyan tovább és miegymás. Annyira hihetetlennek éreztem ott és akkor, hogy itt lakok. Tényleg itt lakok. Elhatároztam, hogy kiköltözök és kiköltöztem. Egyedül. Hihetetlen... Az ehhez hasonló eszmefuttatásokat követően együtt haza HÉV-eztünk (Sanaz néhány megállóval odébb lakik, de ugyanazon a vonalon mint én). Sanazzal amúgy még a szendvicsbárban ismerkedtünk össze, már egyikünk sem dolgozik ott.

 

Az utolsó gondolatfonal jelen pillanatban kissé fájdalmas. Még hétfőn reggel készítettem ezt a képet Nørreport st.-ről. Ez a kép csak a tér egyik fele, a másik fele hasonlóan zsúfolt. Ennek a térnek a közelében dolgozok.

És hogy miért fájdalmas kissé? Tegnap estére ellopták a biciklimet a HÉV állomásról... Mondhatnám, hogy a "legjobb" időben, mert kevesebbet dolgozunk, tehát nem vagyok hulla fáradt és lassan itt lesz az ősz/tél, amikor amúgy sem tudom, mennyit használtam volna az esős-szeles időben. Ennek ellenére azért eléggé csalódtam az emberekben ismét. A csalódottságomat némileg enyhítette, hogy az otthonról hozott cuccok kipakolása során (csak most jutottam el idáig) megtaláltam a 3 tábla Boci csokit amit Anyu készített be az elhozandó cuccok közé.

Remélem, ti is jól vagytok! Puszi, ölelés, nevetés.

Vacsi

Megint én. Képzeljétek, már itthon vagyok! Sőt, már vagy két órája itthon vagyok, szóval pötyögök pár sort nektek.

Mint már értesültetek róla járok dán órára. A "padtársam" egy olasz lány, Valeria. Az első órán egymás mellé ültünk, aztán szép lassan fény derült az alábbi dolgokra. Valeria olasz, "global development" mesterképzésre jár, ezen belül főleg a környezetvédelmi vonal foglalkoztatja. Valeria vegetáriánus és jógázik. Szóval van néhány közös témánk. Úgy esett, hogy örömködtem neki múlthéten, hogy kivételesen nem dolgozok pénteken és milyen fantasztikus is ez szóval megejthetjük a már betervezett sörözős idegenvezetéses projektet (ugyanis idegenvezetőként dolgozott nyáron). Ebből a projektből végül egy vacsora lett, amit Valeria két barátnőjével töltöttünk (Veronicaval és hmmm... a német lány nevére nem emlékszem, de nagyon aranyos volt ő is).

Nézegettem az útvonaltervezőt, hogyan kellene megközelíteni a tetthelyet, de nem igazán találtam megfelelő tömegközlekedési alternatívát (a leggyorsabb lehetőség is 45 perc lett volna, a busz 30 percenként jár és nem jó rá a bérletem) így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, mennyi lenne biciklivel az út. 25 perc. Ekkor eldőlt a sorsom. Kicsit izgultam, hogy minden rendben fog-e menni, mert nem vagyok rutinos bicikliző és a kresz sincs a véremben, de jelentem, nem történt semmi gond. Benyomtam a GPS-t a telefonomon, a hátsó kosaramba bepakoltam a fűszeres rudacskákat és az (olasz) vörösbort amit a vacsira vettem és suhantam is. Nagyon pontos voltam, félre beszéltük meg az érkezést és 35-re ott is voltam. A történetnek annyi szépséghibája van, hogy a biciklimről elvitték az első lámpámat (így már csak macskaszem és mágneses villódzó van elöl), de majd pótolom. Szerencsére a hátsó lámpámat nem bántották. Tanulság: ha a városba mész, ami könnyen leszerelhető a biciklidről, szereld le magad.

Az este nagyon klassz volt, vacsi után sétáltunk kicsit a városban, egészen más szabadnaposként a pénteki nyüzsgés. :)

Na ennyi gondoltam mára. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Negyedév

Hú, így még többnek tűnik. Nem tudom, ti is így vagytok-e ezzel, de a negyedév sokkal hosszabbnak tűnik, mint a 3 hónap. Fura. Szóval igen, itt vagyok már több mint negyed éve. Itt valahogy gyorsabban telik az idő mint Olaszországban. Elnézéseteket kérem, hogy hanyagoltam a blogomat, de az elmúlt 2 hónapban cirka 400 órát dolgoztam, ez eléggé kimerített. A szezonnak vége, örülhetünk ha ezután meglesz a heti 37 óra (teljes munkaidő).

De hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben? Nézzük csak. Túl vagyok az első dán teszten (és az első modul első felén). Hétfőtől már büszke Modul 1.2-es leszek. :) Szerencsére elég sok lehetőségem van gyakorolni a tanultakat az étteremben, már ki tudom mondani a szívószál szót úgy, hogy a dánok is értsék, sőt tegnap rájöttem, hogy hogyan tudom megkérdezni, hogy kérnek-e tejet a kávéjukhoz a kedves vendégeink. Ezen kívül szuper-titkos projektem befejeződött. Ezúton is köszönöm nővérkémnek és családjának a szíves közreműködést. Hogy mi is volt a projekt tárgya? Születésnapi meglepetés voltam Anyunak. :) Úgy bizony. Szombat reggel egyszer csak betoppantam Petivel karöltve. Volt nagy öröm és boldogság. :)

A továbbiakban képes krónika stílusra váltok, ugyanis bár nem írtam nektek, akartam, így mindig csináltam fotót az aktuális mondandómról. Ezennel rátok zúdítom mindet. :)

Képzeljétek, a biciklim őrzött "parkolóban" áll. Sokáig csak egy őr volt, de már kettő van. Jó nagy kövér őrök.

Múltkor dán órára menet pedig felfedeztem, az alábbi képen látható "szerkezetet". Így még nagyobb élmény a kicsiknek a metrózás. Nagyon tetszik, ahogy a gyerekekhez viszonyulnak. Tudtátok, hogy itt még komolyabb probléma az elöregedő társadalom mint otthon? Őszintén szólva nem tűnt fel. Annyi kisbabás anyuka-apuka fordul meg nálunk, hogy öröm nézni. :) Na, de a fotó a metróról:

Hogy a következő kép miért kerül bele a blogomba, arra a megfejtéseket kommentben várom. :)

globalizáció

És végül had mutassam be új szobatársamat, Borzas Sándort. Tegnap kiabált át a szomszéd virágostól, hogy "Vigyél haza!". Így haza hoztam. :)

Ez a sorozat pedig nyelvtanulásom szerves részét képezi (nem mellesleg a fülembe jutott, hogy valaki szeretné nézni). Jó szórakozást! :)

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!

Tillykke med fødselsdagen

... avagy boldog születésnapot (és névnapot is persze) az én drága Anyukámnak! :)

Metró

Most rövid leszek, mert mindjárt indulok dolgozni.

Tegnap, mikor jöttem haza dán óráról bambultam kifele a fejemből és egyszer csak ismerős betűkombináción akadt meg a tekintetem: B U D A P E S T. Egy fiatal lány karkötőjén szerepelt ez a felirat és erős a gyanúm, hogy nem magyar volt, mivel dánul beszélt a (feltehetően) anyukájával. Gondolkodtam, hogy suttyomban lefényképezem, de csak egy megállót mentem és amúgy is eléggé tolakodónak éreztem volna. Viszont még régebben csináltam nektek egy videót a vezető nélküli metrózásról. :) Íme. Élőben nyilván sokkal mókásabb, de majd ha jöttök, kipróbálgatjuk. :)

Közben hazaértem a munkából és hihetetlen, de már harmadik műszakja csak 9 órát dolgozok. Nem találok szavakat! :) Majd holnap. Holnap péntek... 

Puszi, ölelés, nevetés!

Lemaradás

Drágáim, ezer bocsánat a hosszas hallgatásért, de hulla vagyok. Életem nagy részét a kávézóban töltöm, minden nap van némi mókázás, kis feszkó, finom ebédke és megszámlálhatatlanul sok "lille latte med double-shot for mig" (kávé nekem, a szerk.). Az elmúlt 4 hétben (nálunk 20-a a forduló nap) 197 órát és 15 percet dolgoztam. Igazából annyira nem sok (jó, persze az, de valaki sokkal többet dolgozik ennél), de engem nagyon lefáraszt. Anyával csicseregtünk róla, hogy miért is lehet ez. Kapásból egész nap angolul csevegek majd' mindenkivel. Persze igyekszem dánul is kommunikálni így a rendelések többségét már dánul veszem fel. A konyhában van egy fickó akivel olaszul is beszélgetek. Ja igen, a konyha. Szóval az ottani "kis" drágáim (törpe vagyok mellettük) nem beszélnek angolul, így az olyan extra rendeléseket, mint "burger savanyúság nélkül, extra paradicsommal, ketchup nélkül de dupla adag chilis majonézzel" dánul kell előadnom. Mókás szokott lenni, de egyre jobb vagyok. :) Már nem csak a svédeket értem, de a norvégokat is. Magyarként hihetetlen, hogy csupán azért mert tanulok egy nyelvet egy másikat is értegetek. (Oké, az olasz után annyira nem nagy meglepetés.) Ezen túlmenően ugye a 10-12 órás műszakokat lábon hordjuk ki, én nem dohányzok, szóval 15 percet ücsörgök amíg megebédelek, a többi jövés-menéssel telik el. Ha pedig ez nem lenne elég még be-bezavarnak az olyan tényezők is, hogy miközben épp egy rendelést viszek fel a gépbe, kikiabálnak a konyhából, hogy elkészült egy fogás, berohanok a konyhába, felszedem a kaját, kiszaladok vele a vendéghez, mosolyogva, türelmesen megvárom amíg szétég a kezem a nachostól szépen helyet csinál az okostelefonjai, cigarettái és egyéb kacatjai között a tányérnak, majd visszafelé még 3 asztaltól leszólítanak, "még egy ilyen sör, egy kis só és némi jég" hiányát jelezvén én pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy melyik asztal rendelését is hagytam félbe és melyik asztal milyen extra kívánságait kellene minél előbb teljesíteni. Nem panaszkodok, szeretem a multitaskingot, csak kellett némi idő mire rájöttem, hogy a napi 7 óra alvás nem elég ehhez, nyolccal már el lehet vegetálni, de az sem az igazi...

A hely ahol dolgozok

Elkezdtem a nyelvsulit is pontosan 15-én. Elég lassú (NAGYON), remélem a tanár bele fog lendülni. Eddig egy középiskolában olaszt tanított, mi vagyunk az első dán csoportja. Deja vu... -.- Ja igen, mondtam már, hogy tök ingyen van a tanfolyam? Azt is, hogy a könyv(ek) is? Sőt, tök szuper honlap is van, interaktív, tele hanganyaggal, nyelvtani magyarázattal, szószedettel stb? Nem tudom, otthon hogy megy ez, de úgy látom, hogy itt aki akarja, az megkapja a lehetőséget az integrálódáshoz. Persze nagyon nem egyszerű összeegyeztetni mindent mindennel, de semmi sem egyszerű sehol és soha. :)

Végre eljutottam edzésre is. A dojo gyönyörű, itt nézegethettek képeket róla. Az edzés is jó volt, végre találtam egy dojot, ahol tartanak reggeli edzést. Mindennek ellenére azt hiszem, egyelőre nem fogok edzésre járni. Pénteken látogattam meg a dojot, aznap csak délre mentem dolgozni (és éjfélig toltam a szekeret). Úgy vártam a mai pihenő napomat mint még soha. A hétvége mindig húzós a vendéglátóiparban... (Ipar? Hogy jön ide az ipar???) és egyelőre ennyi munka mellett nem fér bele. Egyszerűen nem elég ehhez a fizikai állóképességem (még). Talán majd amikor kevesebb a munka, de egyelőre sajnos nem. Addig marad a reggeli jóga...

Amúgy van biciklim, mondtam már? :) Szupergyönyörűségeskontrakirálynő! Versgo.

 

Legyetek jók drágáim! Puszi, ölelés, nevetés!