Egy boldog nap margójára

Igen, a múlt vasárnap, nem csak hogy örömteli, de boldog volt. Dolgoztam, de csak 4-ig. Fél ötre Sanaz odajött az étteremhez, megkávéztunk, én megebédeltem (napközben nem volt rá időm) és elindultunk valamerre.

Nem volt konkrét terv, csak mentünk valamerre és igazán jól mulattunk mindezen idő alatt. Bele"botlottunk" az alábbi szépségbe is. Különös vonzalmat érzek a csatornafedők iránt mióta Ödönöm van. :)

Beugrottunk a helyi plázába. Megállapítottuk, hogy "drága és ronda", de legalább meleg volt odabent. :) Kicsit túlzásnak éreztük a 400 koronás harisnyát (kb. 16.800 Ft). Tény és való, nagyon kellemes tapintása volt. Császkáltunk egy sort, aztán valamilyen úton módon a Tiger nevű boltban kötöttünk ki. Szerintem már említettem ezt a boltot, egyszerűen fantasztikus. Mindent megtalálsz ott amire csak szükséged van (és amire nincs, természetesen azt is). :) Ennek bizonyságául álljon itt néhány kép.

Persze nem üres kézzel távoztunk. De igyekeztünk a realitás talaján állva csak olyan dolgot venni, ami tényleg hasznos. Én egy mamusszal és egy fa tolltartóval gazdagítottam itteni használati tárgyaim számát, Sanaz egy kínai kenőcsöt vett (én is vettem még amikor kifordult a bokám, egész jó).

A vásárolgatás után a Rådhuspladsen-en kötöttünk ki. Egy srác gitározott és énekelt ott. Nagyon hangulatos volt (elég gyakori az ilyesmi itt). Meg is beszéltük Sanazzal, hogy egy sör társaságában leülünk kicsit a téren. Nagyon klassz volt, ott néztük végig a naplementét. Beszélgettünk sok mindenről, hogy miért vagyunk itt, hogy érezzük magunkat, hogyan tovább és miegymás. Annyira hihetetlennek éreztem ott és akkor, hogy itt lakok. Tényleg itt lakok. Elhatároztam, hogy kiköltözök és kiköltöztem. Egyedül. Hihetetlen... Az ehhez hasonló eszmefuttatásokat követően együtt haza HÉV-eztünk (Sanaz néhány megállóval odébb lakik, de ugyanazon a vonalon mint én). Sanazzal amúgy még a szendvicsbárban ismerkedtünk össze, már egyikünk sem dolgozik ott.

 

Az utolsó gondolatfonal jelen pillanatban kissé fájdalmas. Még hétfőn reggel készítettem ezt a képet Nørreport st.-ről. Ez a kép csak a tér egyik fele, a másik fele hasonlóan zsúfolt. Ennek a térnek a közelében dolgozok.

És hogy miért fájdalmas kissé? Tegnap estére ellopták a biciklimet a HÉV állomásról... Mondhatnám, hogy a "legjobb" időben, mert kevesebbet dolgozunk, tehát nem vagyok hulla fáradt és lassan itt lesz az ősz/tél, amikor amúgy sem tudom, mennyit használtam volna az esős-szeles időben. Ennek ellenére azért eléggé csalódtam az emberekben ismét. A csalódottságomat némileg enyhítette, hogy az otthonról hozott cuccok kipakolása során (csak most jutottam el idáig) megtaláltam a 3 tábla Boci csokit amit Anyu készített be az elhozandó cuccok közé.

Remélem, ti is jól vagytok! Puszi, ölelés, nevetés.

Vacsi

Megint én. Képzeljétek, már itthon vagyok! Sőt, már vagy két órája itthon vagyok, szóval pötyögök pár sort nektek.

Mint már értesültetek róla járok dán órára. A "padtársam" egy olasz lány, Valeria. Az első órán egymás mellé ültünk, aztán szép lassan fény derült az alábbi dolgokra. Valeria olasz, "global development" mesterképzésre jár, ezen belül főleg a környezetvédelmi vonal foglalkoztatja. Valeria vegetáriánus és jógázik. Szóval van néhány közös témánk. Úgy esett, hogy örömködtem neki múlthéten, hogy kivételesen nem dolgozok pénteken és milyen fantasztikus is ez szóval megejthetjük a már betervezett sörözős idegenvezetéses projektet (ugyanis idegenvezetőként dolgozott nyáron). Ebből a projektből végül egy vacsora lett, amit Valeria két barátnőjével töltöttünk (Veronicaval és hmmm... a német lány nevére nem emlékszem, de nagyon aranyos volt ő is).

Nézegettem az útvonaltervezőt, hogyan kellene megközelíteni a tetthelyet, de nem igazán találtam megfelelő tömegközlekedési alternatívát (a leggyorsabb lehetőség is 45 perc lett volna, a busz 30 percenként jár és nem jó rá a bérletem) így egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, mennyi lenne biciklivel az út. 25 perc. Ekkor eldőlt a sorsom. Kicsit izgultam, hogy minden rendben fog-e menni, mert nem vagyok rutinos bicikliző és a kresz sincs a véremben, de jelentem, nem történt semmi gond. Benyomtam a GPS-t a telefonomon, a hátsó kosaramba bepakoltam a fűszeres rudacskákat és az (olasz) vörösbort amit a vacsira vettem és suhantam is. Nagyon pontos voltam, félre beszéltük meg az érkezést és 35-re ott is voltam. A történetnek annyi szépséghibája van, hogy a biciklimről elvitték az első lámpámat (így már csak macskaszem és mágneses villódzó van elöl), de majd pótolom. Szerencsére a hátsó lámpámat nem bántották. Tanulság: ha a városba mész, ami könnyen leszerelhető a biciklidről, szereld le magad.

Az este nagyon klassz volt, vacsi után sétáltunk kicsit a városban, egészen más szabadnaposként a pénteki nyüzsgés. :)

Na ennyi gondoltam mára. Legyetek jók! Puszi, ölelés, nevetés! :)

Negyedév

Hú, így még többnek tűnik. Nem tudom, ti is így vagytok-e ezzel, de a negyedév sokkal hosszabbnak tűnik, mint a 3 hónap. Fura. Szóval igen, itt vagyok már több mint negyed éve. Itt valahogy gyorsabban telik az idő mint Olaszországban. Elnézéseteket kérem, hogy hanyagoltam a blogomat, de az elmúlt 2 hónapban cirka 400 órát dolgoztam, ez eléggé kimerített. A szezonnak vége, örülhetünk ha ezután meglesz a heti 37 óra (teljes munkaidő).

De hogy mi minden történt velem az elmúlt hetekben? Nézzük csak. Túl vagyok az első dán teszten (és az első modul első felén). Hétfőtől már büszke Modul 1.2-es leszek. :) Szerencsére elég sok lehetőségem van gyakorolni a tanultakat az étteremben, már ki tudom mondani a szívószál szót úgy, hogy a dánok is értsék, sőt tegnap rájöttem, hogy hogyan tudom megkérdezni, hogy kérnek-e tejet a kávéjukhoz a kedves vendégeink. Ezen kívül szuper-titkos projektem befejeződött. Ezúton is köszönöm nővérkémnek és családjának a szíves közreműködést. Hogy mi is volt a projekt tárgya? Születésnapi meglepetés voltam Anyunak. :) Úgy bizony. Szombat reggel egyszer csak betoppantam Petivel karöltve. Volt nagy öröm és boldogság. :)

A továbbiakban képes krónika stílusra váltok, ugyanis bár nem írtam nektek, akartam, így mindig csináltam fotót az aktuális mondandómról. Ezennel rátok zúdítom mindet. :)

Képzeljétek, a biciklim őrzött "parkolóban" áll. Sokáig csak egy őr volt, de már kettő van. Jó nagy kövér őrök.

Múltkor dán órára menet pedig felfedeztem, az alábbi képen látható "szerkezetet". Így még nagyobb élmény a kicsiknek a metrózás. Nagyon tetszik, ahogy a gyerekekhez viszonyulnak. Tudtátok, hogy itt még komolyabb probléma az elöregedő társadalom mint otthon? Őszintén szólva nem tűnt fel. Annyi kisbabás anyuka-apuka fordul meg nálunk, hogy öröm nézni. :) Na, de a fotó a metróról:

Hogy a következő kép miért kerül bele a blogomba, arra a megfejtéseket kommentben várom. :)

globalizáció

És végül had mutassam be új szobatársamat, Borzas Sándort. Tegnap kiabált át a szomszéd virágostól, hogy "Vigyél haza!". Így haza hoztam. :)

Ez a sorozat pedig nyelvtanulásom szerves részét képezi (nem mellesleg a fülembe jutott, hogy valaki szeretné nézni). Jó szórakozást! :)

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és egymásra! Puszi, ölelés, nevetés!

Tillykke med fødselsdagen

... avagy boldog születésnapot (és névnapot is persze) az én drága Anyukámnak! :)

Metró

Most rövid leszek, mert mindjárt indulok dolgozni.

Tegnap, mikor jöttem haza dán óráról bambultam kifele a fejemből és egyszer csak ismerős betűkombináción akadt meg a tekintetem: B U D A P E S T. Egy fiatal lány karkötőjén szerepelt ez a felirat és erős a gyanúm, hogy nem magyar volt, mivel dánul beszélt a (feltehetően) anyukájával. Gondolkodtam, hogy suttyomban lefényképezem, de csak egy megállót mentem és amúgy is eléggé tolakodónak éreztem volna. Viszont még régebben csináltam nektek egy videót a vezető nélküli metrózásról. :) Íme. Élőben nyilván sokkal mókásabb, de majd ha jöttök, kipróbálgatjuk. :)

Közben hazaértem a munkából és hihetetlen, de már harmadik műszakja csak 9 órát dolgozok. Nem találok szavakat! :) Majd holnap. Holnap péntek... 

Puszi, ölelés, nevetés!

Lemaradás

Drágáim, ezer bocsánat a hosszas hallgatásért, de hulla vagyok. Életem nagy részét a kávézóban töltöm, minden nap van némi mókázás, kis feszkó, finom ebédke és megszámlálhatatlanul sok "lille latte med double-shot for mig" (kávé nekem, a szerk.). Az elmúlt 4 hétben (nálunk 20-a a forduló nap) 197 órát és 15 percet dolgoztam. Igazából annyira nem sok (jó, persze az, de valaki sokkal többet dolgozik ennél), de engem nagyon lefáraszt. Anyával csicseregtünk róla, hogy miért is lehet ez. Kapásból egész nap angolul csevegek majd' mindenkivel. Persze igyekszem dánul is kommunikálni így a rendelések többségét már dánul veszem fel. A konyhában van egy fickó akivel olaszul is beszélgetek. Ja igen, a konyha. Szóval az ottani "kis" drágáim (törpe vagyok mellettük) nem beszélnek angolul, így az olyan extra rendeléseket, mint "burger savanyúság nélkül, extra paradicsommal, ketchup nélkül de dupla adag chilis majonézzel" dánul kell előadnom. Mókás szokott lenni, de egyre jobb vagyok. :) Már nem csak a svédeket értem, de a norvégokat is. Magyarként hihetetlen, hogy csupán azért mert tanulok egy nyelvet egy másikat is értegetek. (Oké, az olasz után annyira nem nagy meglepetés.) Ezen túlmenően ugye a 10-12 órás műszakokat lábon hordjuk ki, én nem dohányzok, szóval 15 percet ücsörgök amíg megebédelek, a többi jövés-menéssel telik el. Ha pedig ez nem lenne elég még be-bezavarnak az olyan tényezők is, hogy miközben épp egy rendelést viszek fel a gépbe, kikiabálnak a konyhából, hogy elkészült egy fogás, berohanok a konyhába, felszedem a kaját, kiszaladok vele a vendéghez, mosolyogva, türelmesen megvárom amíg szétég a kezem a nachostól szépen helyet csinál az okostelefonjai, cigarettái és egyéb kacatjai között a tányérnak, majd visszafelé még 3 asztaltól leszólítanak, "még egy ilyen sör, egy kis só és némi jég" hiányát jelezvén én pedig igyekszem nem elfelejteni, hogy melyik asztal rendelését is hagytam félbe és melyik asztal milyen extra kívánságait kellene minél előbb teljesíteni. Nem panaszkodok, szeretem a multitaskingot, csak kellett némi idő mire rájöttem, hogy a napi 7 óra alvás nem elég ehhez, nyolccal már el lehet vegetálni, de az sem az igazi...

A hely ahol dolgozok

Elkezdtem a nyelvsulit is pontosan 15-én. Elég lassú (NAGYON), remélem a tanár bele fog lendülni. Eddig egy középiskolában olaszt tanított, mi vagyunk az első dán csoportja. Deja vu... -.- Ja igen, mondtam már, hogy tök ingyen van a tanfolyam? Azt is, hogy a könyv(ek) is? Sőt, tök szuper honlap is van, interaktív, tele hanganyaggal, nyelvtani magyarázattal, szószedettel stb? Nem tudom, otthon hogy megy ez, de úgy látom, hogy itt aki akarja, az megkapja a lehetőséget az integrálódáshoz. Persze nagyon nem egyszerű összeegyeztetni mindent mindennel, de semmi sem egyszerű sehol és soha. :)

Végre eljutottam edzésre is. A dojo gyönyörű, itt nézegethettek képeket róla. Az edzés is jó volt, végre találtam egy dojot, ahol tartanak reggeli edzést. Mindennek ellenére azt hiszem, egyelőre nem fogok edzésre járni. Pénteken látogattam meg a dojot, aznap csak délre mentem dolgozni (és éjfélig toltam a szekeret). Úgy vártam a mai pihenő napomat mint még soha. A hétvége mindig húzós a vendéglátóiparban... (Ipar? Hogy jön ide az ipar???) és egyelőre ennyi munka mellett nem fér bele. Egyszerűen nem elég ehhez a fizikai állóképességem (még). Talán majd amikor kevesebb a munka, de egyelőre sajnos nem. Addig marad a reggeli jóga...

Amúgy van biciklim, mondtam már? :) Szupergyönyörűségeskontrakirálynő! Versgo.

 

Legyetek jók drágáim! Puszi, ölelés, nevetés!

Valami készül...